Szülővárosában duplán óriási sikert aratott a nógrádi származású gitárművész

A várossá nyilvánításának 100. évfordulóját ünneplő megyeszékhely emlékező, tisztelgő rendezvénytípusai között sajátos helyet foglal el Az énSTorym, minthogy – a nyári szünet kivételével – gyakorlatilag átfogja az egész jubileumi évet. A havonta jelentkező délutánok, estek keretében izgalmas, érdekes beszélgetések hangzanak el ide gyökerező, de rövidebb-hosszabb ideje már máshol élő, értékteremtő jeles személyiségekkel. Az eddigiekben hazahívott vendégek mindegyike figyelemre érdemes, tanulságos gondolatokat mondott el. 

Nem volt ez másként az 1957-ben ugyancsak itt született Snétberger Ferenc esetében sem, aki ráadásul a legnagyobb utat járta be, minthogy a Pécskő utca környéki nehéz sorsú cigányság soraiból kiemelkedve jutott el a Kossuth-díjig, a nemzetközi elismertségig. Az acélgyári szögpakolóban már nagyon fiatalon megismerkedett a kemény fizikai munkával, ez pedig nem tett jót a kezének, az ujjainak, amelyekkel a gitár húrjait már akkoriban is pengette, követve a városszerte ismert és kedvelt, abszolút hallású édesapját, aki különféle vendéglátóipar egységekben szórakoztatta a közönséget. Édesanyja is közrejátszott abban, hogy alapfokú zeneiskolai tanulmányokat végzett, s különösen Borsányi Mátyás nevű tanárának köszönhet sokat, aki igencsak szép jövőt jósolt számára.

Ehhez azonban Budapestre kellett költöznie, de sokáig ott sem volt könnyű az élete. A megélhetéshez szükséges munka mellett – többek között – egy gitártanfolyamon képezte magát, ahová nem kisebb egyéniség, mint Gonda János jazzművész, zenepedagógus ajánlásával vették fel. 

Egyre jobb hangszerei lettek, s az Országos Szórakoztatózenei Központ révén fokozatosan kapcsolódott be a főváros zenei életébe. NDK-ból származó feleségével – akivel 40 éve van együtt – Magyarországon ismerkedett meg, majd miután Nyugat-Berlinbe is volt módja eljutni, elvarázsolta az ottani pezsgő zenei, főként jazzélet. 

1988 óta ott lakik, de kétlaki életet él. Alapított két triót, híresebbnél híresebb szólistákkal – köztük a világsztár amerikai Al Di Meola gitárossal, befolyásos producerrel – lépett fel Európa- sőt világszerte. 1995-ben a holokauszt 50. évfordulójára megalkotta a Népem emlékére című híressé lett szerzeményét. 2011 ugyancsak fontos évnek bizonyult számára, mert ekkor hozta létre Felsőőrsön a Snétberger Zenei Tehetség Központot, amely elsősorban a hátrányos helyzetű fiataloknak kíván segíteni. Örömmel mondta el, hogy Nógrádból, Salgótarján környékéről is kerültek már ki talentumos tanítványok. A beszélgetés során az is kiderült, hogy a gitárművész szívesen forgolódik a konyhában, szeret főzni, főként az olasz gasztronómia nyomán. 

Szily Nóra rendszeresen feltett empatikus kérdéseire válaszolva fejtette ki, hogy számára a siker titka a szorgalomban gyökerezik, de kell hozzá patrónus és némi szerencse is. A pénzről az a véleménye, hogy jó ha van, az elégedettség pedig hullámszerűen van jelen az életében. Terveiről szólva kifejtette: azt szeretné elérni, amit apja elérhetett volna. Pedig már eleddig is nagyon magas szintre jutott, amit koncertje is bizonyított. Rendkívül tisztán, gyönyörűen szólnak az általa megpengetett húrok, improvizációs készsége rendkívüli szintű, de élményszerűen tudja megszólaltatni a direkt gitárszámokat és az átiratokat is. A művész szerény magatartása is hozzájárult ahhoz, hogy felállva vastapsolt a színháztermet megtöltő közönség.