A hős Szebalda nővérre emlékeztek Érsekvadkerten

Az Érsekvadkerten született és Győrben szolgáltot teljesítő Mária Szebalda nővérre már csak alig néhányan emlékeznek a faluból. Azt azonban ez év márciusáig még a családja sem tudta, hogy elhunyt rokonuk emlékét ilyen tisztelettel és megbecsüléssel őrzik Győrben és országszerte. Halála helyszínén, az egykori Szent Háromság kórház udvarán emlékoszlop adja hírül az utókornak, hogy a II. világháborúban bombatalálatban veszítette életét az ápolóként szolgálatot teljesítő nővér, 2016-óta pedig minden évben átadják az országosan elismert, rangos Szebalda-díjat az arra legérdemesebb egészségügyi dolgozónak.

Vasárnap Érsekvadkerten, a Szent András templomban Máthé György atya felidézte a kutatómunka során fellelt adatokat és rámutatott arra az érdekes egybeesésre is, hogy nem csak Florence Nightingale született május 12-én, hanem 75 évvel később, 1895-ben Macska Ágnes, azaz Mária Szebalda nővér is. (Május 12. az ápolók nemzetközi napja – a szerk.) Szebalda a vadkerti Macska család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot, majd Szolnokon lépett be az Isteni Megváltóról Nevezett nővérek rendjébe. Hogy útja hogyan, s miként vezette Győrbe, az még felkutatásra vár, de hónapról-hónapra egyre több információ kerül elő róla.

Szülőfalujában a fiatalabbak most kezdik megismerni történetét, melyet segítenek azok az információs táblák és kiállítás is, amit szintén a plébános szervezett a templomhoz. Az apáca anyai ági unokaöccse Pásztor János és családja is meghatottan vett részt a megemlékező szentmisén. János lánya, Beáta egyébként arcvonásaiban is nagyon hasonlít hős rokonára, akit aközben ért halálos repesz találat, miközben az óvóhelyre kísért a keresztelőről egy újszülöttet és keresztanyját, megmentve ezzel az életüket.

Amióta híre ment a történteknek, Pásztorékat egyre többen kérdezgetik a helyiek a részletekről, s ők mindannyiszor örömmel idézik fel a számukra is friss információkat.
– Nem volt támpontunk – mondta Pásztor János. – A fiam Győrben járt középiskolába, sokszor vittük vissza a kollégiumba, s édesanyám, aki akkor még köztünk volt, gyakran mondogatta, hogy egyszer eljön ő is és megkeresi a sírját. De Győr hatalmas város, sok a temető és fogalmunk sem volt merre induljunk a keresésére. Bár ha megtaláltuk volna sem derült volna ki, hogy mekkora hőstettet vitt véghez, azért sajnálom, hogy édesanyám nem élhette ezt meg.

Érsekvadkert nem engedi el Mária Szebalda emlékét. Máthé György esperes-plébános egy, a győrihez hasonló emlékoszlop állítását tervezi a templom előtti téren.
– Szebalda sorsát, üzenetét újra fel kell fedezni – mondja. – Mindig példát ad a szolgálatra, de különösen most, amikor háború dúl a szomszédunkban. Hív az elesettek felkarolására, hogy minden helyzetben készen álljunk a cselekvésre, a szeretet hősiességével.