Aranyból van a szíve az energiabomba bátonyterenyei rally-bírónak

– Első alkalommal 1991-ben a Salgó Rallyn vettem részt sportbíróként. Tavaly vehettem át 30 éves tevékenységemért a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) Sportbírói Bizottságának elismerését. Mindig is szerettem a versenyautókat, édesapám már 1964-ben vásárolt egy autót. Akkor még nem volt olyan magától értetődő, mint napjainkban, hogy a nők is volán mögé ülnek. Ennek ellenére én már 18 éves koromban megszereztem a jogosítványt. Kezdetben kormányváltós Moszkvicson gyakoroltam, azonban ez nem okozott különösebb nehézséget. Mindmáig szívesen vezetek – kezdi a történet mesélését Nagy Hajnalka. 

Férjem révén kerültem közelebb az autósporthoz, ő is sportbíróként tevékenykedett. Szakmáját tekintve autószerelő volt, a ralin a versenyautók műszaki ellenőrzése, vagyis a gépátvétel volt a feladata. 

Mint mondta, az MNASZ Nógrád megyei sportbírói csapatát – amelynek Gyuris Árpád, majd Úrvölgyi József, jelenleg pedig Molnár Gábor a vezetője – mintegy huszonöten alkotják, közülük hárman hölgyek. Országosan azonban arányaiban ennél több a női sportbíró. Nem számít kuriózumnak, hogy a gyengébbik nem is szívesen választja ezt a tevékenységet, sőt sok házaspár is tevékenykedik a területen. Nemcsak a szakmai érdeklődés tartja össze a Nógrád megyei tagokat, hanem nagyon jó baráti társasággá is kovácsolódtak. 

Négy szakág, egy sport

– Az autósportnak négy szakága van: a rali, a tereprali, a gyorsasági, amibe a Forma–1 is tartozik és a gokart. Természetesen a Forma–1 Magyar Nagydíjon való részvétel a szakmánk csúcsa. Személy szerint még csak nézőként látogattam el a versenyre, azonban csapatunkból a férfiak ezen a rangos megmérettetésen is kiveszik részüket a feladatokból – tájékoztatott Nagy Hajnalka, hozzátéve: 

– Hazánkban számos raliversenyt szerveznek, elsősorban a közelebbi megmérettetéseken szoktunk részt venni. A Salgó Rally-n kívül az Eger, a Miskolc és a Mecsek Rally-n vállalunk feladatokat. A Nyíregyháza Rally-ra, ami három éve már Európa-bajnokság és Rally Hungary néven ismert, szintén járunk. 

A szakember arra is kitért: minden évben kötelező elvégezni egy továbbképzést minden szakágból, majd vizsgát kell tenni a sportbiztonsági szabályokból. A versenyeken minden szakaszon más-más feladatokra kell figyelni a sportbíróknak: a rajtnál, a szervizállomásokon, a gyorsasági szakaszokon és a gyűjtőállomásokon is. Elsősorban a futamok szabályaira és a versenyzők biztonságára felügyelnek. 

– A nézők meg szokták kérdezni: hogyan lehet rávenni erre a tevékenységre? A válaszom az: nem kell rávenni, mindig szívesen megyek a versenyekre – hangsúlyozta Nagy Hajnalka. – Megtanultam, hogy mindig, minden körülmények között alázatosnak kell lenni, így a versenyzőkkel és a nézőkkel is szót értek. 

Kártyaklubot vezet, önkéntesként támogatja a rászorulókatFelvetődik a kérdés, hogy az autósport szerelmese más szállal kötődik-e a versenyzéshez.
 – Azonkívül, hogy máig szívesen ülök volán mögé, nem befolyásolja az életem más területeit a sportbíróskodás. Vezetés közben sosem bosszankodok azon, ha szabálytalanságot észlelek. Szerencsére sem a magánéletben, sem a versenypályán nem keveredtem olyan helyzetbe, ami súlyosabb balesettel végződött. Nagy Hajnalka abba is beavatott, hogy nyugdíjazásáig a Magyar Vöröskeresztnél dolgozott, Salgótarjánban a Családok Átmeneti Otthonát vezette. Mások segítése az egész életét befolyásolta. 

– Ma is önkéntesként segítem a szervezet munkáját, a kisterenyei településrészen heti egy alkalommal tejet és kenyeret osztok a rászoruló családoknak. Emellett énekelek a Kisterenyei Palóc Népdalkörben, jógázni járok és a Pikk Dáma Kártyaklub vezetője vagyok. Mindezek mellett és mindenekelőtt idős édesanyámat ápolom – hangsúlyozta a fiatalokat is megszégyenítő energiákkal rendelkező Nagy Hajnalka.