Nógrádi fotós és író mutatja be Magyarország csodáit

E meggyőződésemet csak erősítették a Magyar Rádió által 2006-ban Az én hazám, a Noran Libro Kiadó révén pedig 2015-ben címmel megjelentetett kötetek, amelyek – vers- és egyéb részletekkel gazdagítva – csokorba kötötték különböző felfogású, foglalkozású, életkorú emberek figyelemre érdemes gondolatait.

Ezek az élmények anélkül idéződtek fel bennem, hogy belelapoztam volna a közelmúltban kézbe kapott Magyarország című reprezentatív fotóalbumba. Ilyen előzmények után meg sem lepődtem, hogy a két szerző egyike, a szövegíró Andrásfalvi-Faragó Zoltán ugyancsak a haza szót helyezte mondandója középpontjába a bevezetésben, amelynek lényege a hátsó borítón kiemelten is olvasható:

„…ez a mindössze négy betű nagyon sokat jelent mindazoknak, akik honfitársként tekintenek egymásra – éljenek bárhol is a földkerekségen –, meghatározva a létezés szellemi alapjait. Haza nélkül nincs fizikai lét sem. Hitet ad, és emberi kapcsolatokat. Mezőt, erdőt és nádast is jelent, földet a sívó futóhomoktól a termékeny öntéstalajon át a kopár bazaltszikláig. Vizet a szikes tótól a karsztforrásig. Jelent munkát és pihenést, örömet és bánatot, ad jó példákat és emberi tartást. Emlékeztet a honfoglaló ősökre, a végvári vitézekre és más háborús meg hétköznapi hősökre – a szülőföld lakóira a földművelő napszámostól a tudósig, a kétkezi munkájával házat és hazát építő embertől a magasabb kultúrát képviselő előadóművészig.”

Ezen igényes, szépen formulázott mondatok akkor születtek, amikor Andrásfalvi-Faragó Zoltán már úgymond betördelve átnézhette Rigó Tibor által – mintegy ötéves országjárás, anyaggyűjtés során a mai Magyarország nevezetességeiről, természeti kincseiről, népművészeti értékeiről, épített csodáiról – készített százötvenezer fotóból értelemszerűen szubjektíven kiválogatott, országrészekként összeállított – háromszázharminc felvételt, amely a fentiek megfogalmazására inspirálta.

A kétszáz oldalnyi látni- és olvasnivaló szelektálásában, megítélésében a legtöbb embert bizonyára az motiválja, hogy jelenleg hol él, hol van a szülőföldje. A nógrádiak is keresik, hogy mely képek reprezentálják szűkebb hazájukat s örömmel fedezik fel az ismerős helységneveket, épületeket, hívogató, hangulatos tájakat. Már a kötet elején feltűnik a tari templom, a világörökség részét képező hollókői ófalu egy részlete, a hátlapon megjelenő zúzmarás fák pedig Salgótarján-Zagyvapálfalva csókási városrészén készültek. Remek felvételek reprezentálják továbbá – abc-sorrendben említve – Dejtárt, Diósjenőt, Endrefalvát, az ipolytarnóci ősvilági Pompeit, Kazárt, Nézsát, a megye névadó községét, Nógrádot, Rimócot, Szécsényt és Szirákot.

Az Alexandra Kiadó által, 2020-as dátummal a debreceni Alföldi Nyomda révén megjelentetett könyv két alkotója jól ismeri egymás gondolkodásmódját, stílusát, s a szakmai hozzáértésen, szakmai tudáson, tárgyismereten kívül ez is kedvezően befolyásolta együttműködésüket. Korábban is több helyi, tájegységi és országos kiadványt jegyeztek már közösen.

Az általánosnak tetsző elismerő vélemények, műélvezetet igazoló benyomások mellett természetesen kinek-kinek lehetnek hiányérzetei egy-egy környékbeli vagy távolabbi látványosságokkal kapcsolatosan, de ez nem csökkenti a kézbe fogható, lapozgatható, a könyvespolc díszét alkotó kötet esztétikai és informatikai értékét.

A szerzők korábbi és mai kollégáink

Az album fotóit a Salgótarjánban élő Rigó Tibor készítette, aki huszonnyolc esztendőn át volt a Nógrád Megyei Hírlap fotóriportere, s napi munkáján kívül számos kiállításon is sikerrel képviselte a nógrádi fotóművészetet. Ugyancsak salgótarjáni Faragó Zoltán, aki szintén mintegy három évtizede – újságíróként, szerkesztőként – kapcsolódik a megyei napilaphoz, amely jelenleg is a munkaadója. Az Andrásfalvi írói előnév Pálfalva egykori településrészére utal. Az alkotó több regény szerzőjeként is letette már a névjegyét.