Évtizedek óta viseli a szívén Mátraterenye sorsát a falu díszpolgára

Nádasdi János 1949. március 25-én született Nádújfaluban, ahonnan soha nem vágyódott el. Az általános iskolában nagy álma volt, hogy felnőttként vasutas lesz, ám a továbbtanulást végül elektromos szakirányban folytatta az ózdi József Attila Szakközépiskolában. Az intézményben 1967-ben az érettségi mellett villanyszerelő és műszaki rajzoló képesítést szerzett, majd benyújtotta felvételi kérelmét a Műszaki Főiskola geodéziai szakára. Túljelentkezés miatt e szándékát elutasították, így újra kellett terveznie a jövőbe vetett elképzeléseit.

Nyomdászként járta be Európa városait

– A Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat III. számú kisteleki telephelyén kaptam lehetőséget a munkába állásra. Intenzív gyakorlati oktatás után a vállalat központi telephelyén sikeres nyomdász-gépmesteri vizsgát tettem, és a címkeüzemben csoportvezető gépmesterként dolgozhattam – emlékezett vissza.

Jól alakultak a dolgok, ám az akkor 19 éves fiatalember elképzeléseit a sors ismét keresztülhúzta: megkapta behívólevelét sorkatonai szolgálatra. A leszerelés után – 1969 novemberében – visszakerült a nyomdába. Főállása mellett az üzemi, majd a KISZ homokterenyei területi bizottságának a titkárává választották. Munkahelyén biztosították számára a szakmai fejlődés lehetőségét: 1971 és 1978, majd 1980 és 1982 között magasabb szinten folytathatta nyomdai és politikai tanulmányait esti és levelező tagozaton. 1976-tól ideiglenesen egy évre, majd 1978 márciusától véglegesen a címkeüzem vezetőjévé lépett elő.

– A címkeüzemben 1972-ben kezdtük el gyártani a hagyományos mellett az öntapadó címkéket is, míg végül 1976-ban teljesen áttértünk a Svájcból vásárolt gépsoron a korszerű öntapadó előállítására. Több alkalommal jártam a gépgyártónál, ahol segítettek az új technológia megismerésében. Érdekesség, hogy Magyarországon mi gyártottuk először az árazógépszalagokat – átlagban napi 15-20 ezret –, amely akkor nagyon fontos volt a kereskedelem részére – ismertette a nyugdíjas nyomdász, aki többször vett részt nyomdaipari világ- és nemzetközi kiállításokon a beszállító cégeknél Nyugat- és Észak-Európa számos pontján.

Nádasdi János egyik felejthetetlen emléke, amikor 1985 szeptemberében a Szovjetunióban lévő Kemerovóban – Salgótarján testvérvárosa – járt a helyi delegációval. Itt készítettek interjúkat, de két nyomdában és kiállításon beszéltek a korszerű öntapadó címkegyártásról is.

E munkahelyéről 38 év után távozott, majd 2005-től nyugdíjazásáig egy szegedi nyomdánál dolgozott termelési igazgatóként.

Évtizedeken át végzett nyomdai és társadalmi munkásságát KISZ KB dicsérő oklevéllel, Ságvári Endre Éremmel, Kiváló dolgozói címekkel, miniszteri kitüntetéssel és a Munka Érdemrend bronz fokozatával is elismerték.

Több mint ötven éve él boldog házasságban

Nádasdi János 51 éve él feleségével boldog házasságban. Gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok: együtt járták ki az általános iskolát. „Szerelem volt ez első látásra”, amelynek lángja az évtizedek múltával, János kalandor élete mellett sem hunyt ki. – A párom biztosította nekem mindig a biztos családi hátteret, és megajándékozott Tamás fiunkkal. Sokan kérdezik, mi a titkunk? Egy kapcsolat alapja a bizalom, a kitartás, a hűség, a türelem és a támogatás, amely nálunk mindig megvan – mesélte Nádasdi János.

Társadalmi munkákból nem volt hiány

Nádasdi János fél évszázada folytat közéleti tevékenységet Mátraterenyén a legkülönbözőbb beosztásokban. 1991-től 1998-ig alpolgármesterként egyengette szülőfaluja életét. Szintén 1991-ben lett elnöke a nagy múltú Nádújfalu KSE-nek, amely titulust 2006-ig látta el. Ez idő alatt a tekecsapat nemzetközi tornát nyert, világbajnoki bronzérmes játékost nevelt ki, országos és megyei bajnokságokon aratott győzelmet, s kétszer a megye legjobbjaivá is kikiáltották őket. Jánost kétszer kiváló vezetői címmel is elismerték. A nyomdász több helyi lokálpatriótával összefogva tizenegy éve alapította meg a Nádújfaluért Baráti Egyesületet, amellyel új rendezvényeket – egyebek mellett a palacsintafesztivált, két túrát, a kegyeleti gyertyagyújtást és az adventet – honosítottak meg a faluban, de a közösség összecsiszolása és a fejlesztések is fókuszba kerültek. Az egyesületnek 2019-ben lett örökös elnöke.

A nyomdász 2013-ban egy gyűjteményes kiállítást is megálmodott a helyi nyugdíjas bányász szakszervezettel és a nyugdíjasklubbal, amely nemrégiben a templom alatti palóc házban kapta meg méltó helyét. – Az összegyűjtött használati és berendezési tárgyak, régi dokumentumok, korabeli fényképek és hímzett vásznak célja, hogy a lakosság megélje hagyományait – mondta Nádasdi János, akinek tevékenységét tavaly a helyi önkormányzat díszpolgári címmel ismerte el.

Nádújfalu történetét írja már hét éve

Nádasdi János már az 1970-es évek közepétől feljegyezte a helyi idős emberek visszaemlékezéseit, lelkesen kutatta Nádújfalu 722 éves történetét. Az aktív gyűjtőmunkát – amely már közel nyolcszáz oldalnyi – hét éve folytatja gőzerővel. A kéziratból már ötszáz oldal elkészült, a lokálpatrióta terve pedig az, hogy még ebben az évben befejezi a mű „körmölését” és elkészíti a kiadvány alapszerkesztését. A szerző a kötetet háromszáz példányban, B5-ös formátumban és képekkel szeretné kiadni, amely az anyagi lehetőségektől is függ majd. Nádújfalu története és néprajza mellett kéziratban készített el egy turisztikai helyi kalauzt, sőt külön foglalkozik a helyi – több mint hetvenéves – sportélet adatgyűjtésével is. – Ha az ember nem ismeri a múltját, a jövőjét el sem tudja képzelni… – mondta az ötletgazda, aki társadalmi munkáit továbbra is ellátja a településen. Kiemelte: amíg ereje engedi, addig a szabadidejében kertészkedik és a falubeliek is számíthatnak a segítségére.