Halétterem is várta vendégeit a tarjáni Tóstrand fénykorában

A Tóstrandon a büfét, a 35-ös számú kocsmát a strand megnyitásával nagyjából egy időben helyezte üzembe a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat, a mai tarjáni gyermektábor csónakázótó felé eső részében.

A mai Halász vendéglő elődjeként megnyitott egységnek – szerényebb lehetőségekkel – ugyanaz volt a célja-funkciója, mint a később épített étteremnek. A kezdeti gyenge látogatottság szűkebb választékot igényelt, az italok mellett többnyire egytálétel volt a kínálat. Az egyik részében kockás abrosszal hat asztal, a söntésben négy asztal, pult, rexasztal és a főútra néző terasz határozta meg a befogadóképességét.

Az egyszemélyes bolt vezetője a népszerű pincér, Sólyom László (Sutyi) volt, akire az egyik országgyűlési képviselő-választást követően nagyon megharagudtak a hivatalos szervek, mert a választás napján figyelmen kívül hagyta a törvényben akkoriban előírt szesztilalmat. Emiatt a strand büféjéből többen – jól láthatóan – erős alkoholos befolyásoltság alatt távoztak. A főnök úr szerint megérte az ezt követő „kis fejmosás”, mert a büfé életében ez a nap csaknem egyhavi forgalomnak megfelelő bevételt produkált!

A Sutyi vezette büfé 1968 nyarán bezárt, a tó túlsó oldalán pedig néhány hét múlva, ugyanazon év július 14-én, átadták a Halász vendéglőt, a 36-os számú kocsmát.

A salgótarjáni gépipari technikum tanára, Szatmári Béla építész terve alapján épült, és a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat helyezte üzembe, elsősorban a strandolók ellátására és kiszolgálására. Emellett – az épület elkülönített részében – oktatóbázist alakítottak ki, helyet biztosítva a szakács-, a cukrász-, a felszolgálótanulóknak a gyakorlati ismeretek elsajátítására.

Nagy, vagy inkább óriási túlzással mediterrán környezetben érezhette magát az a vendég, aki a teraszra kérte ételét-italát, ugyanis a terasz közvetlenül a csónakázótó mellé épült. Az egész évben nyitva tartó, halételekre specializálódott étterem a város lakóinak kedvelt vacsorázó- és szórakozóhelye volt, köszönhetően ezt a jellegének megfelelő, halász- és horgászeszközökkel dekorált egyedi belső kialakításnak és a mindig kiváló zeneszolgáltatásnak is.

Hosszabb ideig muzsikált itt Botos Lajos (Loló) zongorista, Puporka István (Róka) basszusgitáros, Snétberger (Dicki) Róbert dobos, Pásztor Mihály (Stefi) szintén dobos, Mátyus Sándor (Tejföl) zongorista, Csonka Róbert dobos.

Játszott a vendéglőben az országosan ismert Fanyúl együttes frontembere, Henning Róbert (Rudi) is, az utánozhatatlan gitárfenomén, akinek az ujjai alól szárnyaló hangok szivárványszínűre festették hallgatóinak lelkét, pengetője ritmusára táncot jártak a csillagok, és az éjszakát nappallá változtatta a közönségből feléje áradó dicsfény, ha megszólaltatta hangszerét.

A vendéglő első vezetője a városszerte elismert szakember, Kun Barna lett, aki négy–hat fős pincérbrigádot és tíz–tizenkét fős meleg- és hidegkonyhai személyzetet irányított. A hidegkonyhán Földi Ági volt a vezető, a melegkonyhán Kozma Erzsi a főszakács. Ebben a 120–130 főt befogadni képes étteremben is gyakran cserélődtek a pincérek.

Több-kevesebb ideig ezen a placcon kereste a vendégek kegyeit – és napi borravalót – Sólyom László (Sutyi), a város egyik legismertebb és egyik legnépszerűbb pincére, Szabó József (Maszat), aki később a Karancs Szálló éttermében tette le névjegyét, Miklós István (Kisityo) és Pasek Sándor, akiket a Napsugárból is ismerhettek a vendégek.

Itt dolgozott továbbá Szénási Gyula, Póti Pisti, Széllné Anikó, Fodor Ferenc (Báró), később, mint a hely vezetője, Kis Simon Tivadar, Budai Miklós, Miklós József, és még sokan mások… – mondom én, ahogyan a stáblistákat szokták zárni.

Ahol pincérek dolgoztak, ott többnyire vidámság, móka, kacagás jellemezte a munkahelyi légkört. Egyszer, ilyen vidám hangulatban, Pasek Sanyi fogadott Sólyom Sutyival egy százasba, hogy Kis Simon Tivadart ruhástól megfürdeti a tóban. A fogadás előzménye, hogy Sanyi hozott az NDK-ból egy felhúzható villanyborotvát, ami Tivadarnak nagyon megtetszett, és többször kifejezte vételi szándékát is.

A terasz eléggé közel volt a tó vizéhez, és Pasek kolléga – vendég éppen nem lévén – úgy gondolta, megmártózik, felfrissíti magát. Levetkőzött, beugrott a vízbe, elúszott pár métert, és azonnal rendelt egy italt Tivadar kolléga úrtól, elvárván, hogy a tálcán a vízbe vigye utána, természetesen felöltözve, ahogy a többi vendéget is kiszolgálja. Tivadar – féltve a ruháját – elkezdett szabadkozni, mire Sanyi – végső érvként – felajánlotta, ha beviszi és kifizeti a kért italt, neki adja a villanyborotvát.

Ez hatott. Tivadar – fekete nadrágban, fehér kabátban, csokornyakkendőben, ahogy az étteremben dolgozott – Pasek kollégának a nyakig érő vízben felszolgálta a rendelt három centiliteres kis cseresznyét, egy pohár sör kíséretében.

A privatizáció idején ez az üzlet is többször cserélt bérlőt, nem egyszer volt hosszabb-rövidebb ideig zárva. Tudomásom szerint jelenleg motelként és rendezvényházként funkcionál.

Menedékház jó konyhával

Eresztvényben az 1930-as évek elején, a fellendülő turisztikának köszönhetően épült meg az 1990-es évek végéig működő Salgó menedékház. A később Dornyay turistaháznak átkeresztelt szálláshelynek egyszerű, de jó konyhája is volt.

A Salgó a Vásártér éke volt

A Vásártéren – ma December 8-a tér – álló vendéglátóhely az 1950-es évek elején épült, népszerű volt a lakosság körében, a tömegétkeztetésben is működött egy időben. Ma borozó és egy telefontársaság irodája áll a helyén.

Helybeli és messziről jött embereket is kiszolgálnak

A Halász vendéglő felújításakor rövidebb ideig szünetelt az étterem működése, amiről a Nógrád 1975. április 7-i számából is értesülhetünk. „A kirándulók kívánságára a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat megnyitotta a Strand éttermet. A létesítmény hétfő és kedd kivételével hétköznap 12 és 20, vasárnap 9 és 20 óra között várja a vendégeket” – írta a megye napilapja. A tudósítás a Halász vendéglő felújításáról és nyitvatartásáról nem túl részletes. Azt a következtetést vontam le kutatómunkám során, hogy nemcsak a 1930-as években volt meglehetősen közömbös a helyi sajtó a vendéglátás működése és az új éttermek bemutatása iránt, hanem a háború utáni évtizedekben is. Fontos pedig, hogy szélesebb körben is ismerjék az emberek ezeket az üzleteket. Egy vendéglátóhely találkahely is, a helyi és a távolabbról érkező vendégek minden rétegét fogadja, kiszolgálja.