Szobastúdiójából egy országos rádióhoz került a tarjáni fiatal

– Mesélj kicsit a kezdetekről. Honnan jött a rádiózás ötlete?

– A média mindig is érdekelt, viszont 2017-ben elszántam magam, hogy az addig gyermeki játék kicsit komolyabb irányt vegyen. Abban az időben a rádiózás állt a legközelebb hozzám. Megfigyeltem, hogy az online rádió létrehozásához nem kell komolyabb felszerelés, így ebbe vágtam bele.

– Tizenhat évesen indítottad saját rádiódat, amelyhez időközben többen is csatlakoztak. Hogy álltok most?

– A Tarján Rádióval nagyon szép sikereket értünk el helyi és szakmai szinten is, amire nagyon büszke vagyok és ez a teljes csapat nélkül nem jöhetett volna össze. Ennek ellenére azt érzem, hogy elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor túl kicsik vagyunk, hogy nagyok legyünk és túl nagyok vagyunk, hogy kicsik legyünk. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy érdemleges nagyobb ugrást előre magunktól nem tudunk megtenni. A jelenlegi szinten csak csiszolgatni tudjuk a rádiót és ez a fejlődésmentes időszak a csapatban és már bennem is kételyeket szült. Úgy vélem, itt kell elgondolkozni a folytatáson, hogy van-e értelme tovább húzni. Lehet, az a legjobb, ha ezt a fejezetet lezárjuk és majd valahol valamikor megnyitjuk a következőt. Nehéz elengedni, azt amit az ember három évig „etet-itat”. Ha a csapat új erőre kap, akkor megyünk előre, ha pedig nem, akkor lezárjuk ezt a fejezetet, és ha nem is örökre, de egy ideig biztos.

– Egy rádiósnak fontos, a hang és a beszéd. Sokat kell gyakorolni?

– Ez is olyan mint minden más az életben, kell hozzá egy kis adottság, a többi része pedig fejleszthető. Nekem eleinte a választékos beszéd, fogalmazás ment nehezen. Ebben sosem voltam jó, viszont meg kellett tanulnom, csakúgy mint az érthető beszédet. Eleinte mindig úgy fejlesztettem magam, hogy visszahallgattam műsoraim és hallgatóként füleltem. Ami nem tetszett, azt többet nem alkalmaztam. Hazai és külföldi rádióműsorok hallgatásából is sokat tanulok. Nemrégiben egy hazai rádió, a Next FM tagja lettem, folyamatosan részt veszek az ott lévő aircheck-en, ami azt jelenti, hogy mindig meghallgatjuk a megszólalásaimat és több szakmai tanácsadóval közösen átbeszéljük, mi az, ami jó, és mi az, ami fejlesztendő.

– Milyen adottságokra van szüksége annak, aki ezen a területen szeretne elhelyezkedni?

– Nagyon fontos, hogy nyitott legyen minden téma felé, nyitott legyen a világra, hiszen tartalmat kell gyártani, sokszor akár olyan irányból és helyzetből, ami komfortzónán kívül esik. Fontos az alázat is, hiszen anélkül nehéz tanulni. Ami az egyik legfontosabb és legnehezebb, a folyamatos jó hangulat átadása. Ha az embernek rossz napja van, akkor is azt kell mutatni a világnak, hogy ő az az ember, aki most mindenkit megmosolyogtat.

– Amikor legutóbb beszélgettünk inkább hobbiként tekintettél a rádiózásra. Most mit jelent a számodra?

– Jó iskolát, tapasztalatszerzést jelent, hiszen az elmúlt egy évben nem csak szórakozásból, hobbiból ültem le ezzel foglalkozni, hanem komoly fejlődési célok mellett készítettem a műsoraimat, igazgattam a Tarján Rádiót. Szerencsésnek érzem magam, mert a szakmai berkekbe is bevettek, tavaly ilyenkor két zártkörű rádiós konferencián is részt vehettem, ami sok hibámra rávilágított. A karantén alatt is lehetőségem volt részt venni online megbeszéléseken, ahol a vidéki rádiósok megosztották egymással tapasztalataikat, észrevételeiket. Mióta Magyarország legújabb digitális rádiója csapatának tagja lettem, úgy érzem még többet fejlődtem. A Next FM-nél fontos, hogy ne csak tartalom legyen, hanem minőségben is megfeleljen, és ez mind nyugati mintára épüljön.

– A rádiózáson kívül a televíziózást is kipróbáltad. Miben különbözik a kettő?

– Nyáron egy hónapot dolgoztam diákmunkásként a salgótarjáni városi televíziónál. Nem volt könnyű a hirtelen váltás, hiszen amit három hónapig tanultam a Next FM-nél, annak éppen az ellenkezőjét kellett megvalósítanom a tv-nél. Azt hinné az ember, hogy csupán annyiban különbözik a kettő, hogy a televíziózásnál a hang mellé kép is társul, holott sokkal több mindenben különböznek. Míg a rádióban fontos a pörgés és a fiatalos lendület átadása a hallgató számára, addig a televízióban a hangsúlyozás helyessége és az érthető tájékoztatás a lényeg. Viszont mivel korábban is készítettem a volt középiskolámnak videós anyagokat, így az utómunka része könnyedén ment. Csak a hírműsoros vágástechnikákat kellett megtanulnom.

– Melyiket élvezed jobban?

– Mindkettőt! Mindegyiknek van valamilyen különleges kihívása, varázsa. Pörögni kell, kreatívnak kell lenni, ezeket pedig élvezem. Az is tetszik benne, hogy rokonszakma a kettő, de mégis más. A televíziózásnál pozitívan éltem meg, hogy be kellett menni egy munkahelyre. Ott hús-vér csapat fogadott, jobban kialakultak a munkahelyi kapcsolatok, jó hangulatban teltek a napok.

– A médiában szeretnél elhelyezkedni?

– Igen, szeretnék! Remélem egyszer lehetőségem adódik rá, és ezzel kereshetem majd a kenyerem. De addig is az a célom, hogy fejlődjek, tapasztalatot szerezzek, és minél több új helyzetben kipróbáljam magam.

Nem szűkölködik a tervekben

Bence idén érettségizett, a tanévet a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügy és Számviteli szakán kezdi el, gazdaságinformatikus hallgatóként. Ennek ellenére továbbra is folytatja a megyeszékhelyen és a médiában való tevékenységeit. Tervezi, hogy #völgyvároslakó név alatt új oldalt hoz létre az interneten. Itt videó és hanganyagok is helyet kapnak majd, a lényeg a völgyváros, vagyis Salgótarján és környékének tájékoztatása, szórakoztatása. A Next FM-nél is folytatódik a munkája. A rádióval közösen több kitelepülést is terveznek Salgótarján környékére, illetve interaktív rádióműsorokat is szeretnének. Szeptember közepétől egy gyöngyösi rádiónál szintén lehetőséget kap egy toplistás műsort vezetésére, amit már izgatottan vár, hogy közösen számoljon vissza a gyöngyösi hallgatókkal az aranyérmes dalig.