Katonai gépek és repülőmodellek kápráztatták el a rétsági repülőnap nézőit

A repülőgépek némi körözést követően leszálltak az egykori rétsági laktanya mögötti tágas, füves térségen, a település légikikötőjében. A nyugat-nógrádi városban rendezték meg immár tizenharmadik alkalommal a pilótatalálkozót.

Mi is arrafelé vettük az irányt, és ahogy sétáltunk a helyszín felé, már láthattuk, hogy viszonylag kis magasságban, hosszú füstfelhőt maguk után eresztve zúgnak el a három-négy méteres fesztávolságú modellek.

Amelyeket értő kezek és ujjak képzett pilótaként irányítottak a földről. Az érdeklődő közönség nagy örömére egy amerikai módra, csillagos-sávos mintázatra öltöztetett gép indult éppen. A Tupoljeveket megszégyenítő hangú, sugárhajtással felszerelkezett repülő kisvártatva a levegőbe emelkedett. Utána, mintha üldözőbe vette volna az elsőt, egy kecses mozgású vitorlázó hangtalanul kelt légi útjára, őket követte a harmadik, sárgára festett, magyar gyártmányú társuk. Egy-egy csavart mozdulatot, pörgés-forgást tapssal díjazott az eget bámuló tömeg, sőt egy olyan pillanatnak is részesei lehettünk, amikor mozdulatlanul berregett fent a gép.

A földön is akadt persze sok-sok látnivaló. Egy kisfiú szinte vonszolva maga után az apukát, igyekezett bepillantani egy leparkolt vadászgép belsejébe, majd némi szülői segédlettel belesett a belsejébe, megtekintve a műszerfal különlegességeit.

Hasonlóképpen kitartó érdeklődés övezte a légi kígyóbűvölést, a motoros sárkányok egymást követő „hajszáját”, a háti motoros siklóernyősök látványos bemutatóját, sőt, akinek mersze volt – meg persze előre bejelentkezett és leküzdötte minden tériszonyát –, hőlégballonból pásztázhatta és csodálhatta a Börzsöny fenséges magaslatait és erdőit, a messziről apró pontoknak látszó tolmácsi vagy éppen diósjenői házakat.

Ezen a napon valóban nem (Jobbágy Károly verscímével élve) az elhagyott repülőtér látszatát keltette a rétsági fennsík.