Lobogásával mindig a trianoni tragédiára emlékeztet a tarjáni országzászló

Milliók életét keserítette meg a döntés, ami mind a mai napig kihat úgy a politikai, mint a mindennapi gondolkodásra. Akkori egyházmegyénket, a Rozsnyói Egyházmegyét is szétszakította az új határ, elvesztettük püspöki székhelyünket, kinti magyar testvéreinket.

A történelmi Nógrád vármegyét kettészakították, a határt az akkori nagyközségtől, Salgótarjántól északra húzták meg. Később, 1924-ben aztán dr. Krepuska Géza és Liptay B. Jenő közreműködésével Somoskőújfalu visszatérhetett Magyarországhoz, ezzel kiérdemelte az Országgyűléstől 2018-ban a Hazatért falu címet.

Trianon után mély gyászba süllyedt mindenki

Amikor a gyönyörű Felvidéken, a történelmi értékekben gazdag Kárpátalján, a varázslatos Erdélyben vagy a szintén hívogató Délvidéken, Őrvidéken járunk, a határon átlépve érezzük szétszakítottságunkat, de kultúránk és gondolkodásunk kapcsán érezzük összetartozásunkat, együvé tartozásunkat is. Ezt erősíti immár tíz éve a nemzeti összetartozás napja, ami Trianon évfordulójának napja.

A nemzet Trianon után mély gyászba süllyedt, mindenki a „hogyan tovább?” kérdésre kereste a választ. A letargiából évekig nem kelt fel az ország, 1920 után hosszú ideig útkeresés-kiútkeresés zajlott hazánkban. A vezetőktől a legkisebbekig mindenki azon volt, hogy „Nem, nem, soha!” és „Mindent vissza!” – a korszak jelszavaivá váltak ezek. Az idősebbek még jól emlékeznek a Magyar Hiszekegyre, amelyet minden tanítás előtt elimádkoztak a gyerekek a harmincas években. A revízió, vagyis az igazságtalan trianoni békediktátum felülvizsgálata állandó követelés lett.

Urmánczy Nándor erdélyi országgyűlési képviselő javaslatára, a nemzeti összetartozás szoros kifejezésére 1928. augusztus 20-án országzászlót állítottak fel Budapesten, rajta az elszakított területek címerpajzsaival, az angyalkás címerrel. A vidéki országzászlók avatására a harmincas években indult a mozgalom, az elsőt 1931-ben, a századikat – amelyet a Filmhíradó is megörökített – 1934 nyarán avatták Sátoraljaújhelyen. 1941 végére már közel hétszáz országzászló állt hazánkban. (Ekkorra már visszacsatolták az országhoz a Felvidék és Erdély egy részét, Kárpátalját és a Délvidéket.)

Mit jelentett ez akkor? Nemzeti hitvallást, a Magyar Hiszekegy szimbolikus megjelenését. A rajta lévő „Így volt! Így lesz!” felirat utalt az 1920 előtti állapotokra, és a jövőbe vetett reményre.

Szerette szülőföldjét, és szerette Tarjánt is

Salgótarján városában már 1933-ban felmerült az avatás gondolata, de a gazdasági viszonyok miatt ezt későbbre halasztották. Első polgármesterünk, a Salgótarjánt nagyközségből várossá szervező és rendező dr. Förster Kálmán szepességi születésű ember lévén maga is szívén viselte az elszakított területek sorsát. Fájt, hogy gyönyörű szülőföldje, Szepesolaszi, és későbbi szeretett városa, Poprád is idegen uralom alatt van (ennek a városnak ő volt az utolsó magyar polgármestere, majd Újpestre került). Azonban rögtön jegyezzük meg: amennyire szerette szülőföldjét, úgy szerette meg „új városát”, Salgótarjánt is, hiszen ő indította el a városiasodás útján.

A szükséges szervezés után a fiatal város 1940. június 4-én avatta fel országzászlóját. Az ünnep előestéjén 50 tagú cigányzenekar adott koncertet a Fő téren, ünnepi tűzijáték volt a hegyen, másnap pedig Urmánczy Nándor korábbi nemzetgyűlési képviselő, az Országzászló Nagybizottság akkori elnöke ünnepi szónoklatával avatták fel a hegyen a zászlót. Avatóbeszédében városunkról azt mondta: „Salgótarján a csonka ország egyik legértékesebb helye, lábuk alatt a föld tele van kinccsel.” Ünnepi szózata pedig ma is aktuális: „Évszázados küzdelmeink között minden csapást, minden megpróbáltatást túléltünk, mert bíztunk a nemzet kipusztíthatatlan őserejében, és hittünk nemzetünk jövőjében. A Mindenható segítségével harcolunk igazságunkért.”

Egyházi és világi találkozik a Szent Imre-hegyen

A ferencesek Historia Domusa, háztörténete 1940. június 2-án ezt a bejegyzést írja: „A plébániai nagymise kivételesen 9 órakor volt, mise után a város apraja-nagyja felvonult a Szent Imre-hegyre, ahol 11 órakor kezdődött az országzászló avatása.”. Emlékezhetünk: ez 2012-ben is ugyanígy történt azon a verőfényes napon, amikor sokan megtöltöttük az emlékhelyet, hogy részesei lehessünk az avatás szép, felemelő pillanatának.

A megyeszékhely Szent Imre-hegyén, a város fölé magasodó országzászló a kedvelt turisztikai célpont mellett többletjelentést is hordoz éppúgy, mint a nem messze lévő, szintén a trianoni fájdalmat megörökítő Kálvária. Egyházi és világi találkozik itt és forr eggyé, elődeink közgondolkodása alapján. Ma is üzen: higgyünk hazánk újjászületésében, feltámadásában, de ne csak higgyük ezt, hanem tegyünk is érte!

Az országzászló vigyázott a városra, a városi ünnepségek részévé tették, a leventék vigyáztak rá. De a világháború után új idők jöttek. Az országzászlót valószínűleg 1944 végén, a szovjet felszabadító-megszálló csapatok elől levonták és elrejtették. A rendszerváltozás után került elő csak, és vált kuriózummá a város számára. Ma a Dornyay Béla Múzeumban látható. A 2012-ben felavatott zászló ennek az eredeti országzászlónak a másolata.

Városunk fejet hajt és meghajol elődeink előtt

Az avatás kapcsán ezeket a gondolatokat írtam akkor, 2012-ben, amelyeket ma is vállalok: „Jól emlékszünk még „Pléh Öcsire”, a fegyverét tartó munkásra, aki ott csillogott a napban, őrt állt a város felett, vigyázott ránk. Nem végzett jó munkát: a század végére testileg-lelkileg kifosztott salgótarjániak lettünk. A rendszerváltás után őt ugyan elbontották, a talapzata azonban ott maradt. És a szívekben is még nagyon sokáig maradtak Pléh Öcsik – itt az ideje, hogy őket is lebontsuk. Hirdesse a most felavatandó országzászlónk nemcsak közös hitünket, hanem reményünket is a biztosabb jövőben! De mindenekelőtt hirdesse azt, hogy városunk fejet hajt és mélyen meghajol elődeink: a jó vezetők, a lelkiismeretes emberek előtt, akik kis falvakból, bányatelepekből, szűk utcában élő egyszerű, szegény emberekből várost, közösséget kovácsoltak, fekete gyémánttal, üveggel, acéllal, nemes lelkű igaz emberekkel és aranytorkú hithirdetőkkel!” Legyen így ez a mai napon, és tegyünk hozzá egy fohászt nemzetünkért!

Eredetileg más helyszínen állt a tekintélyes lobogó

Az országzászló nem a ma látható helyen, hanem valamivel északabbra, a református templom feletti hegytetőn állt, a talapzat romjai ma is ott vannak, árulkodnak a múltról, üzennek a jövőnek a jól ismert sorral: „a kő marad”. Eredetileg azonban nem is itt, hanem a város főterén, a Postahivatal előtt álló Hősök szobrával átellenben, az akkori piac terén akarták felállítani. Ezt azonban első polgármesterünk határozottan ellenezte, mert véleménye szerint egy ilyen magasztos dolognak nem szabad a mindennapok forgatagában jelen lenni, valamilyen impozánsabb helyre kell, hogy kerüljön. A gondolatáról aztán meggyőzte a közvéleményt is, és a református templom feletti hegytetőt választották helyszínként.

Ma 16.30-kor megállunk egy pillanatra. Elődeinkre gondolunk, és a száz évvel ezelőtti pillanatra. A harangok 100 másodpercig szólnak szerte az országban, emlékezünk. Ha feltekintünk az országzászlóra, jusson eszünkbe üzenete: hirdeti fejhajtásunkat elődeink előtt, emlékezésünket Szent István király előtt, és az összetartozásba vetett hitünket külhoni magyar testvéreinkkel együtt. Mert tudjuk: minden magyar felelős minden magyarért.

A Felvértezett szív ereje: a Zenthe Ferenc Színház filmmel emlékezik

A mai szomorú centenáriumi évfordulóra emlékezve, ám egyben a magyarság szétszakíthatatlanságát, összetartozását örökre megerősítő, igazságtalan trianoni békediktátum emléke jegyében is készített, illetve készít filmet a Zenthe Ferenc Színház társulata. Mint Simon Lajos igazgató és Sándor Zoltán művészeti vezető – aki szerkesztője és előadóművészként közreműködője is a produkciónak – elmondta: Szalkai Péter és Lorkó Dávid filmjének címét Reményik Sándor Erdély magyarjaihoz 1918 őszén írott verséből kölcsönözték. Ebben olvashatók a következő sorok: A lefojtott szó erősebb a jajnál. / Nyílt szónál több az allegória. / S a vértezett szív a vértezett karnál…

A film már csak ezért is a szépirodalomra alapoz, de természetesen más művészeti ágakat – zeneszámokat, dalokat, fotókat – is felhasználtak a készítésénél. A színház művészei közül Erdélyi Gábor, Kántor Zoltán, P. Kerner Edit, Németh Anna és Simon Katalin szerepel a Felvértezett szívben, amelyet a színház honlapján, illetve a közösségi médiában lehet majd látni. Szeretnék azonban, ha a Salgótarjáni Városi Televízió is műsorra tűzné a produkciót. Sőt, terveik között megfogalmazódott egy vagy több élő filmbemutató lehetősége is. Az alkotás műsorrésze elhangzik a ma tíz órakor az országzászlónál rendezendő városi ünnepségen.