Hamvazószerdával kezdődik a negyven napon át tartó böjt

A nagyböjt lényege, hogy a hitben való elmélyüléssel, a kiengesztelődéssel és a lemondással felkészüljünk Krisztus feltámadásának ünnepére. Ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll a középpontban, ezzel is kifejezve az ember Isten iránti szeretetét, valamint az érte való áldozatvállalást. Húsvétra készülve az egyház a böjt mellett az imát és a szegények megsegítését is ajánlja híveinek.

– Hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás. Az előző esztendőben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon, továbbá nagyböjt első vasárnapján keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást, illetve a megtisztulást is – kezdte hamvazószerdával kapcsolatos gondolatait Kapás Attila.

Az etesi plébános hozzátette: mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak, ezért a hetedik század óta szerdával veszi kezdetét a nagyböjti időszak. Így hamvazószerdától húsvét vasárnapig éppen negyven nap telik el. A nagyböjt azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám úgyszólván mindig az egyes események jelentőségét emeli ki.

A plébános példaként említi meg, hogy Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, továbbá Mózes is pontosan negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen, és Jónás próféta is negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.

– A negyvennapos böjt a negyedik századra vált általánossá a keresztény hitvilágban. A tizenegyedik századig pedig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek az emberek. Húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem is fogyasztottak. Az egyház mára enyhített ezeken a szigorú szabályokon, azonban hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő. Ez azt jelenti, hogy a 18 és a 60 év közötti híveknek egy nap csak háromszor lehet étkezniük, és egyszer jóllakniuk. Ezen a két napon és a nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst – hangsúlyozta a plébános.

Kifejtette továbbá: a nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a tizenharmadik század óta jelképezi a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése. A templomot ezen időszakban nem díszíti virág. Az egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.

A keresztény világ legnagyobb ünnepe, a húsvét követi majd a nagyböjtöt

A nagyböjti időszakot a húsvét követi, amely a hit középpontja, a legnagyobb keresztény ünnep, amikor is Krisztus feltámadásának örvendünk. Ezzel Jézus elénk tárta, hogy Isten minket is örök életre teremtett, és egész emberi mivoltunkat megújítja. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a lelkünk, hanem a testünk is romolhatatlan új létet kap. Az a test nem öregszik, nem romlik, nem korlátozza majd a tér és az idő. Ilyen volt Jézus teste is a feltámadás után – mondta Kapás Attila.

Hozzátette: nagycsütörtök az utolsó vacsoráról, nagypéntek a keresztre feszítésről, nagyszombat, illetve húsvétvasárnap pedig magáról a feltámadás ünnepéről szól. A Biblia szerint Jézust nagypénteken feszítették keresztre, harmadnapra pedig feltámadt. A legfontosabb húsvéti jelképek közé tartozik a bárány, a barka, a nyúl, valamint a tojás is. A zsidó hagyományokban és az ótestamentumban sokszor jelenik meg az áldozati bárány, amelyet Istennek ajánlottak fel valamiért cserébe. Jézus a keresztények számára egyfajta áldozati báránynak tekinthető, aki meghalt a bűneikért.