Negyvenkilencedik alkalommal rendeztek versmondó versenyt Salgótarjánban

Elsőként nem a versmondók léptek színre, hanem a – alapvetően más korosztályt képviselő – Bányász-Kohász Dalkör, egy hagyományőrző helyi kamarakórus tagjai. Az egyenruhás, döntő többségében nyugállományú férfiak hangulatteremtőként – s mintegy görcsoldóként – zenei kísérettel énekelték el a Völgyvárosunk Salgótarján és a Szép az ifjúság című dalt, majd Gaálné Horváth Mária elnök köszöntötte a jelenlévőket a rendezvényt elejétől fogva meghirdető egykori, 141 éves múltú Kohász Művelődési Központ nevében.

Az általános illetve középiskolások mezőnye külön mérette meg magát. A kiírás kötelezővé, illetve választhatóvá tett az indulók számára egy Váci-, illetve egy Ady-verset, minthogy az utóbbi zseniális költő száz évvel ezelőtt távozott az élők világából. Talán ez az évforduló is hozzájárult, hogy az idei mind létszámban, mind az előadások színvonalában – ami elsősorban a versválasztást, a költő mondandójával való értelmi és érzelmi azonosulást és a pódiumon tanúsított magatartást foglalja magában – az utóbbi évek egyik legsikeresebb versenye volt.

A 10–14 évesek kategóriájában az élen holtverseny alakult ki Józsa Linett és Kiss Dániel között. Mindketten a karancslapujtői Mocsáry Antal Általános Iskola tanulói. A második lett Tóth Maja Ajándék (Bolyai János Gimnázium 7. osztály), míg a harmadik helyen ugyancsak ketten – Nagy Fruzsina (Kodály Zoltán tagiskola) és Torák Karina Johanna (Mocsáry) osztoztak. Különdíjat kapott Csonka Fanni (Mocsáry). A csapatverseny győztesének járó serleget értelemszerűen a Mocsáry iskola vihette haza. A középiskolások nemes vetélkedésében Szabó Keve József (Bolyai) szerezte meg az első helyet. A második és harmadik helyen iskolatársai – Tőzsér Zsolt és Takács Tamás – végeztek, és a csapatversenyt is megnyerték. Ketten – Kristron Máté István (Borbély Lajos középiskola) és Németh Bence (Uzoni Péter Gimnázium) különdíjasok lettek, ami – csakúgy mint az általános iskolások esetében – belépőjegyet jelentett a Zenthe Ferenc Színház Képzelt beteg című előadására. Valamennyi induló ajándékokat kapott, a helyezést elértek pedig könyvutalvány-jutalomban részesültek.

Ezúttal valóban igaznak bizonyult a közhely: ennek a napnak nem volt vesztese. Mindenki szép élménnyel gazdagodott. Az ez évi rendezvény biztató alapnak bizonyult a 2020-ban esedékes ötvenedik versmondó versenyhez.

Egyesületként szervezik ezt a versenyt is

Gaálné Horváth Mária megnyitóbeszédében utalt arra, hogy e tradíció tovább éltetése folyamatában igyekeznek visszahozni a korábbi, megőrzésre érdemes értékeket. Elmondta, hogy 1970-ben az akkor elvesztett Váci Mihály – akit a népből jött költőként tartottak nyilván annak idején, mert mint az Eső a homokra című versében kifejtette: használni akart és nem tündökölni, „nem esztétikák rangsorát pörölni” – iránti tisztelet jeleként az ő nevével indították útjára kezdeményezésüket. Az elnökasszony köszöntötte a versmondókat elkísérő pedagógusokat, szülőket, a szinte állandó összetételű zsűrit és nem utolsósorban a diákokat, akik azt bizonyítják, hogy soraikban manapság is van érdeklődés a líra iránt. Megköszönte a támogatóknak – Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának, a Nógrád Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, a Petőfi színjátszók szellemi örökségét kiteljesítő Zenthe Ferenc Színháznak és a Tarjáni Városlakó Egyesületnek – a segítséget.