Nagy feladat a kicsiknek az iskolai beilleszkedés

Dr. Sótér Eszter pszichiáter szerint fontos, hogy a szülők elsősorban a gyermekükre, valamint az ő reakcióira figyeljenek. Ezáltal pedig a kis elsős érzései kibeszélésre kerüljenek.

– Sokan figyelnek arra, hogy ismerős környezetbe kerüljön a lurkó, vagyis olyanok vegyék körbe, akikkel már az óvodában is találkozott. Az önállóság fontos, ezért nem feltétlenül kell ehhez ragaszkodni – mondta a pszichiáter, aki hozzátette – amit viszont semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a saját félelmeinket, illetve szubjektív kudarcélményeinkből adódó tapasztalatainkat átadjuk nekik.

Rendkívül nehéz élethelyzet a kis csöppségek számára, amikor a játékos, szabad, érzelmeket feldolgozó oviból, átkerülnek egy túlszabályozott és teljesítménykényszerrel átitatott rendszerbe.

– A szülő azzal tud segíteni ebben a helyzetben a leginkább, ha azt mondja a gyermekének, „én hiszek benned, én tudom, hogy te ezt meg fogod tudni csinálni.”

Ezzel lehetővé tesszük, hogy ne a félelmekkel foglalkozzon, hanem arra helyeződik a fókusz, hogy a tanulás egy természetes folyamat, amit csak gyakorolni kell – mondta a pszichiáter, hozzátette – soha ne hasonlítgassuk se magunkkal, se mással a gyereket.

Helyette mondjuk el neki, hogy ennyi idősen mi is keresztül mentünk ezen. Nehézségeink adódtak, amelyhez támogatásra volt szükségünk. A szakember szerint az iskolában nem helyeznek elég hangsúlyt a beilleszkedésre. Sok esetben előtérbe kerül a teljesítménykényszer, a versenyszellem.

– A gyermekek szorongást élnek át, ugyanis érzik, hogy a feladatok révén mérettetnek meg. Meg kell küzdeniük azzal, hogy az elvárások mentén ne felejtsék el a szüleik, hogy ők csak egy évvel lettek idősebbek. Ezt még ők nem tudják verbalizálni. Erre a pedagógusok is felhívják a figyelmet – mondta a szakember, hozzátette: a szülő ne gondolja azt, hogy gyermeke majd beteljesíti az álmait. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a gyerkőcöknek még rengeteg játékra, ölelésre, törődésre és mesére van szükségük.

A pszichiáter fontosnak tartja, tanítsuk meg a gyermekeknek, hogy érhetik őket kudarcok és csalódások, de ezeket a javukra fordíthatják és tanulhatnak belőle. Ezáltal sok kellemetlen élményt meg tudunk előzni.

– Orvosként arra a felismerésre jutottam, hogy nagyon fontos a szaktudás és ennek folyamatos fejlesztése, valamint neves tudósok tudását átvenni és átadni másoknak. Ami azonban még ennél is fontosabb, az az, hogy mindezt szeretve tegyem – mondta dr. Sótér Eszter – Mindenekelőtt pedig az, hogy minden nap mondjuk el a gyermekeknek, hogy szeretjük őket. Enélkül nem tudják, mert nem látnak a fejünkbe, folyamatosan szükség van ennek a tudatosítására.

Ne csak kérdezzen, meséljen is!

Dr. Sótér Eszter szerint fontos, hogy ne csak kérdezzünk a gyermektől, hanem mi magunk is meséljünk nekik. Nyugodtan mondjuk el nekik, hogy velünk mi történt aznap, valamint osszuk meg az érzéseinket és a terveinket velük.

– Az emberek általában két dologgal jellemzik magukat: jól vagyok vagy rosszul vagyok. A két állapot között azonban széles spektrum helyezkedik el. Ezért az érzelmeinket nagyon színesen is le tudjuk írni, játékosan, hogy kedvet csináljunk vele a gyermekeinknek– mondta a szakember.

– A gyermekeknek meséljünk arról, milyen napunk volt. Ekkor átadhatjuk azt a tudást, amelyet a szülők a saját kárukon tanultak meg. Nincs azzal sem gond, ha konfliktusba keveredünk. Ha beszélünk róla, akkor könnyebben elmúlik!