Rendhagyó helyszínen tartották meg 28. vadásznapjukat Nógrád nimródjai

A vadászkürtösök térzenéje, különböző szignáljai után több beszéd is elhangzott. Becsó Zsolt országgyűlési képviselő a megye kincsnek számító vadállományára hívta fel a figyelmet, hozzátéve, hogy a nógrádi természeti értékeket fel sem lehet sorolni, erre pedig minden itt élő büszke lehet. Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere örömét fejezte ki amiatt, hogy a város nyárzáró rendezvényén helyet adhat a megye vadásznapjának is. Kifejtette: vadásznak, horgásznak lenni nem egyszerű szabadidős tevékenység, hanem életforma. A vadásznap a gímbika vadászidényének kezdetével is egybeesett.

Kapás Imre, a Horgászegyesületek Nógrád Megyei Szövetségének elnöke azzal kezdte: szokatlan a 2019-es helyszín, hiszen sem vadász-, sem horgásznapot nem tartottak még kő- és betonrengetegben.

– Minél több fiatalt szeretnénk elérni, a cél pedig az lenne, hogy mozduljanak ki a számítógép elől, fedezzék fel azokat a csodákat, amiket erdő-mező és vízpart rejt – mondta.

Ezután Györösi István, az OMVK megyei szervezetének elnöke köszöntötte a vendégeket. Ahogyan fogalmazott: ma a Budakeszi Vadasparkban, az állatkertekben a háziállatokat bemutató kifutókat kellett nyitni, mert a gyerekek már nem tudják megkülönböztetni a kecskét a birkától.

– Ezt ma már nemcsak a városi gyerekek nem tudják, hanem sok esetben a vidéken élők sem – mondta. – A vadásznapok egyik fontos küldetése, hogy a vadgazdálkodást és a vadászatot bemutassa azoknak, akik nem rendelkeznek mélyebb ismeretekkel. Ennek egyik legkiválóbb módja a gasztronómia.

A megnyitót követően az új vadászok eskütétele következett: Vanya László, az OMVK megyei szervezetének sportvadásza, alelnöke vállukat tőrrel érintve fogadta a fiatalokat a teljes jogú vadászok sorába.

Az eskütevőket Zám Zalán, a Nógrád-cserháti tájegység fővadásza látta el útravalóval a vadászéletre. Amint mondta: a vadűzéshez szükséges jogosítványok már megvannak, de az igazi tanulás csak ezután kezdődik a terepen. Felhívta a figyelmet a vadászetika és -erkölcs betartására is. Ezután Györösi István és Zám Zalán átadta a Nógrád megyei hivatásos vadászok versenyének díjait. Az első helyezett, Monoki Csaba, a bujáki Sasbérc Vadásztársaság munkatársa részt vett az országos megmérettetésen is, ahol az előkelő harmadik helyet érte el.

Ezután a vadásztársaságok díjainak átadása következett. A Hubertus-kereszt gyémánt fokozatát Bíró László, a Szilas-Szederjes Vadásztársaság tagja vehette át. A Hubertus-kereszt arany fokozatát kapta Kiss Tibor (Karancsvölgye Vadásztársaság) és Szántó István (Hársas Vadásztársaság.). A Lókos-völgye Vadásztársaság számos tagját kitüntette: a Hubertus-kereszt arany fokozatát Nagy Árpád, Héjas László és Németh András vehette át. Ezüst fokozatot Lichy Zoltán és Dóczi János, bronzot Dobó István, ­Csilla Ferenc, Ponicsán László és Menyhárt Ferenc kapott.

A programban a hagyományoknak megfelelően szerepelt trófea- és festménykiállítás is: utóbbira Prihoda Judit hozta el varázslatos ­alkotásait. Volt vadászkutyás ­bemutató, labradorok léptek a közönség elé a szörnyű forróságban, Rácz István irányítása mellett. A vadászattörténeti előadást Ambrózy Árpád tartotta, öklén vadászmadarával, egy amerikai harris ölyvvel.

A bemutatóval színesített előadás az íjak fejlődéstörténetét vette végig, a botból hajlított kezdetleges lőszerszámtól a modern csigás íjig. Amint elhangzott, az íjnak még az amerikai indián háborúk idején, a XIX. század második felében is volt jelentősége, hiszen – amint a bemutatón a vendégsereg láthatta is – mire a korabeli elöltöltős puskával sikerült egy lövést leadni, addig húsz nyílvesszőt is célba juttatott a gyakorlott íjász. A rendezvény főzőversenyekkel, baráti és vadásztársi találkozókkal folytatódott és színpadi rendezvények sorával zárult.