Vendégváró vágat: a bánya a fő salgótarjáni látnivaló

Mielőtt neki indulnánk a 300 méteres föld alatti túrának, Domonkos Imre műszaki szakalkalmazott kabáttal és bányászsisakkal vértez fel bennünket: a mélyben ugyanis mindössze 15–20 Celsius-fokot mutat a hőmérő higanyszála, míg némely járatban az alacsony és szűk átjárás teszi még izgalmasabbá a múltidézést…

A József lejtősakna bejárata felé a parkosított bányaudvaron haladunk keresztül. Itt áll Erdei Sándor szobrászművész alkotása, ami 827 bányász nevét őrzi. Ők a nógrádi szénbányákban vesztették életüket.

– Itt áll id. Szabó István szobrászművész vájárt ábrázoló alkotása, amely stílusosan a Jó szerencsét! felirattal enged tovább föld alatti utunkra – mutat rá a bányász képmására Domonkos Imre, majd a bejáratnál egy lármafát és egy kis harangot is megszólaltatunk.

Ezek hangja évtizedeken át jelezte a bányászmunka kezdetét és végét, míg a tájat is betöltő vészkongásuk a bányászbalesetekre figyelmeztetett.

A vasrácsos kapun belépve egy másik világba csöppenünk, s elindulunk a majd’ 300 méter hosszú vágatrendszerben, amely Európa második, hazánk első föld alatti szénbányászati múzeumának otthona.

– A bánya 1859-ben kezdte meg működését, majd az 1950-es években az épségben megmaradt vágatok a központi bányamentő állomás gyakorló tárnájaként működtek. A szénbányászat 1952-ben teljesen megszűnt, ám az akkori bányavezetők nem szerették volna, ha több évtized virágzó munkáját végleg elnyelné a föld – kalauzol tovább Domonkos Imre, akivel először egy lóistállóba érkezünk. Itt Deres és Szellő, a két tárnaló bábuja fogadja a látogatókat.

– Ez a bányamentők egykori gyakorlókamrája, ahol különféle eszközökön keresztül ismerhetjük meg a munkájukat. Egy bányászra a kőzetomlástól a robbanásig megannyi veszély leselkedett a mélyben – mondja a szakember. Ezt követően egy fejtési munka élethű rekonstrukciójába pillanthatunk be, ahol a fekvő és térdelve lapátoló bábu a bányászok embert próbáló életét is szimbolizálja.

– Innét egy 15 méter hosszú frontfejtés légvágati ereszkéjébe jutunk. A biztosítási technika korszerűsítése, az acéltámos biztosítás, majd az önjáró biztosítási rendszerek megjelenésével kizárólagos fejtési rendszerré a frontfejtéses művelés vált. A szénbányászatban egyébként ugrásszerű fejlődésként könyvelhető el a láncos vonszolók és a hevederes szállítószalagok alkalmazása – ismerteti Domonkos Imre, majd elsétálunk a hidraulikus pajzsos biztosítást kezelő vájár és a frontfejtésben dolgozó bányászbábuk előtt.

Ezután az elővájási munkálatokat ismerhetjük meg.

– A salgótarjáni bánya mintegy húsz ember életét követelte működése során. A bányászok emlékét az 1986-ban felavatott márvány emléktábla őrzi. Utunk végén a szállítóvágathoz érkezünk, amelynek oldalán téglából kiépített vízelvezető árok – csorga – gyűjti össze a bányabeli csöpögő vizet – mondja Domonkos Imre.

A bányász életét megismerve a nap ölelte udvaron nyer értelmet, hogy egykor mit jelentett a kiáltás: Jó szerencsét!

Újdonság a virtuális tárlatvezetés

A felszíni bányászati kiállítás a volt bányatiszti lakás épületében nyílt meg, mellette a bányaszállítást bemutató skanzen is beindult 1986-ban. Ezt követően 1995-ben megújult a külszíni géppark, átadták a felszíni kiállítást. A külszíni géppark új egységét a lejtősakna bejárata előtt 2000-ben avatták fel, majd megnyitották az új műszaki és élményszerű elemek bevonásával felújított föld alatti kiállítóhelyet. A múzeum az elmúlt időszakban három ütemben pályázott sikerrel felújításokra. A főépületben kiállított tárgyi emlékek mellett interaktív monitorok idézik fel a bányászok múltját. Idén decemberben újabb tárlattal bővül a földfelszíni kiállítás: központi témája a bányakárokat és a bányamentést mutatja be. Emellett virtuális tárlatvezetéssel is bővül a múzeum.