Nászidőben a kerítés sem akadály

A napokban több erdei nagyvad okozott balesetet megyénk közútjain. Egy 51 éves férfi például Szécsény irányából Rimóc felé hajtott, amikor egy őz nekiugrott kocsijának. Az állat elszaladt, a gépjárműben anyagi kár keletkezett.

Zám Zalán, a Nógrád-cserháti tájegység fővadásza lapunknak elmondta: a nász időszakában mind az őzsuták, mind a bakok figyelmetlenebbek, néha éppen úttesten, vagy a lakott terület felé kergetőznek.

– Mindenkor leszögezendő, hogy a természetbe mi költözünk be, ott az állatvilág van otthon. Sajnos az emberiség egyre jobban felaprózza az életterüket, azt azonban kevesen értik meg, hogy egy-egy autópálya, vagy ipari park létesítésével tradicionális, akár évszázadokon át használt vadváltókat – olyan helyeket, ahol a vad kilép a takarásból – szüntetünk meg. Természetesen a párzási időszakokban az egyes nagyvadfajok sokkal figyelmetlenebbek, tehát a külvilág hatásaira kevésbé reagálnak. Az őzek esetében az üzekedés minden év július közepétől augusztus közepéig, a gímszarvasnál a bőgés augusztus végétől október közepéig, míg a dámszarvasok barcogása szeptember végétől november elejéig tart. Megyénkben ezen túl megtalálható a nagyvadfajok közül még a muflon. Párzási idejéről, amit berregésnek hív a vadásznyelv, szintén érdemes szót ejteni. Október végétől kezdődik és tart egész novemberben, de szerencsére ez nem jelent igazán veszélyt a közutakon, hiszen a muflonok ritkán kelnek át az úttesten, vagy a vasúti pályákon – ismertette a tájegységi fővadász.

Sokan azt hiszik, hogy a forgalmas úttestek mellett emelt vadháló megakadályozza ezeket az állatokat abban, hogy az autók elé szökkenjenek.

– Ez tévedés! Fontos kiemelni, hogy a nagy forgalmú útvonalak, mint például az autópályák vagy autóutak lekerítése nem nyújt száz százalékos védelmet a járművezetők számára. Egy megrémült gímszarvasnak a két- két és fél méter magas kerítés nem jelenthet akadályt, azt akár helyből is átugorja – hangsúlyozta Zám Zalán. – A 21-es számú főút megyei szakaszán két vadátkelő felüljárót alakítottak ki a szakemberek, ezek közül az egyik már üzemel, a másik még átadásra vár. A vadátkelők természetesen könnyítik a vad közúton való átjutását, de minden ősi vadváltó helyett lehetetlenség vadátjárót építeni. Ez egy tanult folyamat, időre van szükség ahhoz, hogy a vad megszokja és rendszeresen használja ezeket a mesterséges átkelőket.

A fővadász szerint amennyiben valaki mégis szemben találja magát a volán mögött ülve nagyvadjaink bármelyikével, teljesen felesleges az esztelen dudálás és egyéb riogatás, mivel az állat amúgy is rémült, és egy ilyen ismeretlen helyzetben ezekkel a módszerekkel csak tovább fokozzuk a feszültséget.

– Mindenképp tegyünk bejelentést a megyei közút diszpécserszolgálatára, valamint az illetékes rendőrkapitányságra, így a helyileg illetékes vadászatra jogosultat értesíteni tudják, aki ebben az esetben megteheti a szükséges és lehetséges intézkedéseket – mondta Zám Zalán.

Hozzátette: a leghatékonyabb megoldás az lehet, hogy az erdős útszakaszokon fokozottabban figyelnek a sofőrök, illetve mérsékelik a járműveik sebességét.

Jó a riasztósíp, de néha hatástalan

Zám Zalán elmondta: a gépjárművekre szerelhető vadriasztó berendezések sem garantálják a biztonságot. Megközelítőleg húsz kilohertz (kHz) felett beszélünk ultrahangról, amely az emberi fül számára hallhatatlan, de az állatok közül sokan érzékelik. A felszerelt sípok közvetlen közelében valóban magas a kibocsájtott hang, a problémát az okozza, hogy a bozótban lapuló állatok ebből semmit nem hallanak. Először is azért, mert a hang gyenge, másodszor pedig minél magasabb a frekvenciája, annál hamarabb veszíti el az energiáját. Az útszéli szegélyek, a magas fű vagy a bozót takarása tehát áthatolhatatlan az ultrahang számára. Igaz ugyan, hogy százszázalékos védelem még nem létezik, de kísérletek folynak olyan szag-, és hangriasztók kidolgozására, amelyek segítségével elkerülhetővé válhat az utakon közlekedők és az erdő lakói közötti balesetek.