2019.07.29. 17:12
Salgótarján első polgármesterére emlékeztek
Százharmincnégy évvel ezelőtt – 1885. július 29-én – Szepesolasziban született dr. Förster Kálmán, aki Salgótarján első polgármestereként 21 éven át egyengette a város életét.
Forrás: NMH
Fotó: Ladóczki Balázs
Az évfordulóra emlékezve hétfőn a Polgári Salgótarjánért Alapítvány az egykori városvezető szobránál tartott ünnepséget, ahol Szabó Csaba polgármester-jelölt idézte vissza dr. Förster Kálmán személyét és városépítő munkásságát.
– Amikor 1922-ben Salgótarjánt várossá nyilvánították dr. Förster Kálmán lett a polgármester. Kiemelt feladatának tekintette a megosztottság csökkentését, szívén viselte a helyi származású tehetségek sorsát, támogatta a helyi művészeti, irodalmi és sport tevékenységeket, s külsőségeiben is városi rangra emelte Salgótarjánt – mondta Szabó Csaba.
Az egykori polgármester idején felzárkózott a város: segítették a munkásokat, támogatták az értelmiséget, együttműködtek az ország vezetésével.
– A ma élőket is emlékeztetni kell arra, hogy az ország és a helyi közösség felvirágoztatását csak úgy lehet elérni, ha együtt halad a város és az állam – hangsúlyozta Szabó Csaba.
Az ünnepség végén a jelenlévők elhelyezték a tisztelet virágait a Förster-szobornál, s közösen emlékeztek a városatyára, aki mindenkor szívügyének tekintette Salgótarján sorsát. A város első polgármesterének születésnapján a Salgótarjáni Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft. a Zenés Nyári Esték programsorozatának következő eseményét szintén az emlékparkba vitte, ahol a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar Kamarazenekarának műsora szólt az első vezetőért.
Díszpolgár is volt
Dr. Förster Kálmán a Szepességben töltötte gyermekkorát, itt végezte iskoláit is. Fiatalon lett Poprád polgármestere, ám Trianon miatt el kellett hagynia szülőföldjét. Ezután Újpesten helyettesítő polgármesterré vált, s itt kapta feladatának, hogy készítse elő Salgótarján várossá alakulását. Polgármesterré választása után szívén viselte a helyi származású tehetséges fiatalok sorsát, 1924-ben egy alapítványt is létrehozott számukra. Városszépítő tevékenysége néhol máig látható maradt. Kormányfőtanácsosi kitüntetése mellé a város díszpolgári címét is megkapta. Két évtizeden át, 1943-ig dolgozott a városért, amikor is nyugdíjazták.
