Ritkán fogyasztjuk, pedig nagyszerű vitaminforrás a piszke

Ma már csak elvétve találkozunk velük a piacokon és a zöldségesben, pedig a magyar népi gyó­gyászat már régóta ismeri, májra, szívre, vesére és az emésztésre is jó hatással vannak ezek az enyhén savas bogyós gyümölcsök.

Az egres Magyarországon az Északi-középhegységben gyakoribb. A Kisalföldön már csak elszórtan megtalálható azonban sok helyen elvadult így eredeti elterjedése ma már nem állapítható meg. Nagyobb arányú termesztését az elpusztított szőlőültetvények helyén kezdték meg. Nagyszerű C-vitamin-forrás, káliumban, kalciumban, és vasban gazdag gyümölcsét éretlen állapotban szüretelik, és úgy használják fel. Hajdanában a hétköznapi menü részét képezte – menzán a főtt marhahús mellé mártásként szolgálták fel –, de magas pektintartalma miatt a cukrászipar is elkezdett érdeklődni utána.

Néhány évtizede azonban korlátozták termesztését, az egrest megtámadó kártevő miatt. Mára a termesztése körülményes, a növénynek betegségei miatt szinte folyamatos permetezésre van szüksége.

A köszméte nógrádi helyzetéről Tóth Pétert a Vásárcsarnok egyik eladóját kérdeztük:

– Úgy veszem észre, hogy vásárlóim körében kevésbé népszerű, talán mert elfeledett fajta és nem termelik annyira, mert a szüretelése idő és munkaigényes feladat. Kevés embert ismerek, aki ezzel foglalkozik, talán egy-két idősebb néninél megtalálható szezonban. Otthon nálunk is van öt-hat bokor a kertben, én kevésbé kedvelem, de az unokáim nagyon szeretik ők szokták leszüretelni a bokrokat – mondta az eladó.

A josta érdekes nevét az egres és fekete ribizli német nevének kezdő szótagjaiból alkották meg. Egy mesterségesen előállított gyümölcsről beszélünk, ami a fekete ribizli és a piszke keresztezéséből született meg. A ribizlihez hasonlító bokráról és barnás fekete, majdnem sötétkék színű gyümölcséről ismerjük meg. Kellemes íze inkább a piszkére emlékeztet illata azonban a fekete ribizliéhez hasonló.

Frissen és feldolgozva is hasznosítják, magas antioxidáns-tartalma mellett savai jó hatással vannak az emésztésre. Magyar fajtaváltozata is létezik, azonban csak agrár szakemberek tartják számon. A rikő nevét a ribizliköszméte szó rövidítéséből kapta. Ennek termése először barnás fekete, majd sötétkék színű és fényes, illata jellegzetes feketeribiszke-illat.

– Sajnos a jostát még kevésbé ismerik, mint a piszkét, pedig szirupnak kiváló. Otthon a kertben rengeteg termést hoz és muszáj vagyok különböző módokon felhasználni, hogy ne vesszen kárba. Magasra növő, nagy bokrú igénytelen növény, elég háromévente metszeni, és íze valóban hasonlít a piszkéére – mondta Gajdos Hajnalka a salgótarjáni piac egyik árusa.

A város üzleteit és zöldségeseit végigjárva magunk is csak alkalomszerűen bukkanunk a sokak által kedvelt és feledésbe merült gyümölcsbe.