Alig maradt olyan nógrádi hely, ahol málnával foglalkoznának

A tolmácsi Szarka Miklós évtizedeken át foglalkozott málnatermesztéssel, jelenleg is próbálkozik vele, de igen elkeseredetten számol be az ezen a téren elért eredményeiről.

– A málna nagyon munkaigényes növény, rengeteg kétkezi munkára – metszés, kötözés – van szükség a termesztése során a kezdetektől a betakarításig, és szedni is csak kézzel lehet. A mai fiataloknak eszük ágában sincs ilyen munkát végezni, az öregek meg kihaltak. Én magam több hektárt művelek egyedül, mert nem találok napszámost, aki elvégezné ezt a munkát.

Húsz évvel ezelőtt a környékbeli falvak mindegyikében több száz ember foglalkozott málnával – idézi fel a mezőgazdasági szakember.

Mostanra Nézsán, Nógrádon, Berkenyén, Tolmácson maradt csak pár termelő. S hogy mikor indult meg a lejtőn a málnatermesztés? Szarka Miklós szerint a nagy multicégek megjelenése erőteljesen hozzájárult a jelenség felgyorsulásához, a falvakból mindenki elment dolgozni a gyárakba. Példának a rétsági ipari parkot említi, amely nemcsak a környékbeli településekről szippantotta el a munkaerőt, de ma már ötven kilométer távolságból szállítják az embereket az ottani gyárakba. Akik maradtak a falvakban, nem igazán használhatók értékes munkára.

– Az első hektár málnámat 19 éve telepítettem, az akkori napszámosbrigádom 15 vadkerti asszonyból állt, de ők felértek harminc mostanival! Ha most egyáltalán találnék annyi napszámost – teszi hozzá keserűen.

Az időjárás úgyis elintézte, csak parányi bogyók vannak a vesszőkön. Két hete a hőség úgy leperzselte a málnát, hogy az már csak lémálnának jó, annyira apró szemű. Ugyanis a száraz hőség a legnagyobb ellensége ennek a gyümölcsnek. Légköri aszálynak nevezzük, amikor annyira alacsony a levegő nedvességtartalma, hogy felülről leperzseli a szemeket. Nálam csepegtető öntözőrendszer van kiépítve, de az kevés, a termés minőségére nincs hatással. Alulról a gyökeret életben tartja, a következő évi hajtást szépen megnöveli, de attól még a termővesszőn lesül a gyümölcs. Talán az árnyékolás jelenthetne megoldást, de az meg túl költséges beruházás, támogatás nélkül megvalósíthatatlan.

Szarka Miklós leginkább friss piacra és pálinkaházaknak értékesít. A hűtőházak alig vásárolnak hazai termelőktől, megveszik az olcsó szerb és lengyel málnát.

– A pesti kereskedő 800 forintos áron veszi át tőlem a málnát, másnap a pultokon ez 2000–2200 forint. Valaki egy nap alatt keres rajta annyit, mint én egy év alatt. Ezen az emberek segíthetnének, ha a termelőtől közvetlenül vásárolnának a befőzéshez, vagy a fagyasztóba eltenni...

Kevesen maradtunk málnatermesztők, még vívjuk a magunk harcát. Én most próbálkozom az őszi málnával, ebből telepítettem idén három hektárt. Ezt géppel is lehet szedni, nem kell kötözni, metszeni, így kikerülhető a kézi munka, ami az oszlopos málna esetében elképzelhetetlen. Mivel ősszel érik, a nagy hőségek sem fenyegetik ezt a fajtát.

Nógrádi bogyósgyümölcs-történet

Az 1930-as évektől fokozatosan az Ipoly mente és a Börzsönyalja területei váltak a hazai málnatermesztés központjává, és átterjedt a környező falvakra is. A ’60-as években egységes termőkörzet jött létre, egy vékony sáv Keszegtől az Ipolyvece–Hont vonalig, amely komoly jelentőséggel bírt a hazai és a nemzetközi piacon is. Mára a bogyós gyümölcsök termesztése országszerte válságos helyzetben van, a jelenség Nógrád megyét különösen érzékenyen érinti. Napjainkra a magyar bogyósok iránti kereslet jelentősen csökkent a nemzetközi piacon, így a termőterület összezsugorodott, a termésmennyiség is jelentősen visszaesett. Mindez a térség jövedelmi viszonyaira is jelentős hatást gyakorolt, hiszen a bogyósokból származó bevétel korábban meghatározó részét adta az itt élő családok éves jövedelmének.