Esti mese

Úgy gondolom, hogy az új ismeretek elsajátítása fiatalabb korban egy könnyedebb és játékosabb formában előnyösebb lehet. Az egyik legszebb eszköz erre a mese, hiszen ahogy a történet halad előre, kirajzolódik belőle a tanulság, méghozzá a gyermekek számára is érthető módon. Legalábbis, amikor én gyerek voltam még ez volt a jellemző.

Nem is olyan rég egy ismerősöm kisiskolás lánya újságolta, hogy esténként, elalvás előtt mennyire szereti az esti mesét. Naivan megjegyeztem, hogy az ő korában én is mennyire odavoltam a TV Maciért, na meg azért, amikor anyukám a kezébe vette a Hetvenhét Magyar Népmese vagy a Benedek Elek legszebb meséi című könyveket és felolvasott nekem belőlük. A lányka nagy szemekkel rám nézett, majd elárulta: fogalma sincs arról, hogy miről beszélek.

Röviden elmondta, miről is szól a rajzfilm, amit este, elalvás előtt nézni szokott. Ezután rajtam volt a sor, hogy először a meglepetéstől, majd az értetlenkedéstől elkerekedjen a szemem. Az emlékeimben élő esti mese egészen másként élt: fürdés, fogmosás, majd irány az ágy és jöhet a mese, amelynek boszorkányok és tündérek a főszereplői. Ezek a pillanatok számomra mind a mai napig szép élmények.

Bízom benne, hogy egyszer megtudhatom, vajon a hercegek sárkányok elleni küzdelmeit csak a dunyha alatt fekvő gyermekek izgulják-e végig, vagy az ágy szélén ülő mesélőnek is izgalmas pillanatokat nyújtanak?