Oscar, a fárasztó

Imádtam a díjátadót körülvevő csillogást, a gyönyörű ruhakölteményeket és persze azt, hogy a kedvenc színészeim is érdekeltek voltak. Amikor a sztárok végigvonultak a vörös szőnyegen, a szebbnél szebb ruhakölteményekben – leírhatatlan.

Ugye, emlékeznek még Jennifer Lawrence 2013-as, lélegzetelállító ruhájára…? Persze, a legszuperebb azért az, ha valamelyik kategóriában magyar esélyes is akad a végső győzelemre. Ha pedig még sikerül is nyernie, az egy igazi bónusz.

Sajnos idén nem volt ilyen, bár az utóbbi évek sikerei után nincs okunk panaszra. A kezdeti lelkesedésem a gála iránt az évek során elveszett. Manapság már egyáltalán nem bírnám végigülni azt a jó néhány órát, vagy inkább fél éjszakát a tévé előtt. A díjátadó legnagyobb problémája mindig is azt volt, hogy hihetetlenül hosszú. Itt lenne az ideje kitalálni valamit erre.

A legjobban mindig is azt utáltam, hogy ki kell várni, amikor végre az a kategória következik, ami engem érdekel. Azonban mostanság már csak akkor „izgulom végig” a díjátadót, ha van magyar induló a jelöltek között, és előre utánanézek annak, hogy mikor kerülhet képernyőre. Hiszen a gálát követő napon úgyis minden tele lesz az aranyszobrocskák átadásával, így aligha maradnék le bármiről is.

Szóval, minden tiszteletem azoké, akik még a mai napig is képesek a tévé előtt élőben követni a rendezvényt.