Némedi Klaudia fél évvel ezelőtt vált gazdájává Vacaknak, a rókakölyöknek

Némedi Klaudia kislánykora óta rókamániás, egyik kedvenc meséje máig Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című műve.

– Régi vágyam volt, hogy egy róka gazdájává váljak, ami fél évvel ezelőtt be is teljesült. A barátaimmal kilátogattunk Monoron egy állatvásárra, ahol rókakinézetű kutyákat árultak. A többiek viccelődtek is, hogy választhatnék közülük egyet. Az eladótól ezután megtudtuk, hogy Hortobágy mellett öt elárvult rókakölyök vár szerető gazdára. Ott találtunk egymásra Vacakkal… – mosolygott Klaudia.

Mint mondta: egy működőképes róka–ember kapcsolat kialakítása a megfelelő időzítéssel kezdődik, ugyanis a rókakölyök által átélt első élmények maradandó lenyomatot képeznek személyiségükben és szociális viselkedésükben.

– Az interneten rengeteget olvastam a rókatartásról, illetve arról, hogyan is kellene Vacakot megszelídíteni és nevelni. Mindenekelőtt fontos volt, hogy letisztázzuk a dominanciát és elfogadja, hogy én vagyok a „főnök”. Emellett megpróbáltam számára ugyanazt a környezetet megteremteni, amit a rókamamája oltalma alatt kapna. Voltak hatalmas plüssjátékai, amikkel ide-oda járt, mint egy zsákmánnyal – mesélte a fiatal, de hozzátette: az első hónap nem volt leányálom, bizony voltak hullámvölgyek a kis ravasszal.

– Esténként sokat randalírozott, állandóan rágcsált és kaparta az ajtót. Fájt ezt látnom, ezért felkerestem egy vadasparkot, hogy gondját tudnák-e viselni Vacaknak. Azonban férőhely hiányában visszautasítottak, s én ezt egy jelnek tekintettem, hogy ki kell tartanom! Ma már csak akkor ébred fel, ha rosszat álmodik vagy éhes… – nyugtázta Klaudia, aki otthonában hatalmas rókalakot is kialakított, hogy vörös bundás társa semmiben ne szenvedjen hiányt.

– Amikor otthon vagyok, mindig kiengedem, ilyenkor szabadon járkálhat. A sétáltatáshoz egy speciális hámot kellett beszereznem, mert máig nagyon könnyen megijed az idegenektől. Első alkalommal el is szaladt tőlem, én meg utána… – emlékezett Klaudia, majd hozzátette: Vacak amilyen aranyos, olyan önfejű tud lenni. A kis róka ugyanis többnyire csak akkor fogad szót, ha ő is azt akarja, amit a gazda.

Klaudia szerint ez nem véletlen, ugyanis a rókák erőteljes saját személyiséggel rendelkeznek.

– Csak akkor alakulhat ki egyfajta barátság ember és róka között, ha kellő türelemmel és megértéssel viszonyulunk hozzájuk. Amennyiben elnyerjük a bizalmukat és elfogadnak minket, mint fajtársat, akkor ők is hajlandóak alkalmazkodni hozzánk. Vacak rajtam kívül a mai napig nem engedi másnak, még a szüleimnek sem, hogy megsimogassa. Sőt, ha olyan kedve van, nekem még puszit is ad, akár le is ül… – mesélte Klaudia.

A fiatal lány rávilágított arra is: a rókatartás nem kötött engedélyhez, a vörösszőrű jogilag nem minősül veszélyes állatnak. A féregtelenítés, az ivartalanítás, a veszettség elleni oltás, a különféle vitaminok beadatása és a csipezés azonban éppolyan fontos, mint egy kutyánál.

Vacak emellett teljesen szobatiszta: makacssága ellenére jól megtanulta, hogy kizárólag a lakjában kijelölt alomba piszkíthat. A körömvágás azonban már közel sem ilyen egyszerű feladat, Klaudia és édesanyja mindig megharcolnak a négylábú ápoltságáért. Vacak persze legfőbb tulajdonságát, a ravaszságot sem rejti soha véka alá: szívesen lopja el gazdájának dolgait a legóvatlanabb pillanatokban.

A kis róka kedvenc játéka ugyanis, ha valaki megkergeti őt a házban.

Klaudia elmondta: a finom falatok is segítik elmélyíteni az ember és az állat közötti ragaszkodást. A rókák nem válogatósak, szinte bármit megesznek, amit az ember. Egy felnőtt róka naponta közel egy kilogrammnyi táplálékot fogyaszt el, amelynek nagy része hús, de a gyümölcsöket és a zöldségeket is kedvelik.

– Ez alól Vacak sem kivétel, imádja a gyomrát! A kedvence a főtt hús, de a csokoládét is rendszeresen elfogyasztaná, ha megtehetné… – mondta a rókatartó, aki minden nehézséggel a háta mögött is igazi barátra lelt rókájában.

– Semmi pénzért nem válnék meg tőle, de aki rókatartáson gondolkodik, annak azt tanácsolom: kétszer is gondolja meg, mibe vágja a fejszéjét! Ez valódi türelemjáték! – hangsúlyozta Klaudia. Vacak nagyon jó barátságban él Klaudia kutyáival is, akik érdekes módon szintén rögtön családtaggá fogadták a ravaszdit.

Szelíd rókát kizárólag türelemmel lehet nevelni

Klaudia kezdeti tapasztalatai is arról árulkodnak, hogy egy rókával olykor nehéz bánni, hiszen egy kutyánál sokkal több vad tulajdonsága van. Azonban kellő odafigyeléssel és türelemmel szelíd háziállat válhat belőlük.

– Mindenki el van ájulva Vacaktól, s amikor meglátják, egyből simogatni akarják. Ő azonban nem kedveli a látogatókat, több időre van szüksége a barátkozáshoz. Bár, amióta ivartalanítottuk sokkal nyugodtabb, de még így is tud hisztizni – mondta Klaudia.

A dominancia elnyerése egy rókánál szintén nem megy varázsütésre.

– Nem szabad dühösen közelíteni az állat felé, mert a legapróbb „nevelő célzatú” mozdulatok is egy életre megijeszthetik. Amikor rosszat csinált az arcába fújtam, pont úgy, ahogyan a rókamamák csinálják… – ismertette a fiatal lány.

Vacak következő próbatétele a hóval való találkozás lesz, ugyanis Klaudia szeretné megismertetni kis barátját a kinti világ csodáival is.