Sikeresek voltak a termelésben, a kulturális és sportéletben is

A jubileumhoz méltó programot állítottak össze az emlékezők, élükön az Öblösüveggyártás Hagyományápoló Egyesülettel. A programok egyike a Nógrád Megyei Levéltárban tartott tanácskozás volt, amelyen Sarló Béla, Erdei Sándor és Csongrády Béla tartott előadást. Ezek rövidített változatát az alábbiakban tesszük közzé.

Minőségi üveggyártás több mint egy századon át

A gyár 116 évi működése három szakasszal jellemezhető: tiszta profilú palackgyártás, palack-előállítás és minőségi öblösüveggyártás együttes jelenléte, kizárólag minőségi háztartási-, vendéglátóipari-, és díszműüveggyártás.

75 évig tartott a palack-, 80 évig a finomüveg-gyártás. Az első harminc év öröksége három hutacsarnok, négy kád-, egy 12 fazekas kemence, generátortelep, keverékházak, hűtőkemencék, háttérszolgáltatók, szűk, egyoldalú termékszerkezet, alacsony műszaki, technológiai színvonal.

1927 a felmért piaci igényekre reagáló termékszerkezet-váltás kezdete. Az anyacég (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.) 10,3 milliárd inflációs korona, azaz 824 ezer pengő befektetéssel megcélozta a szélesebb körű termékszerkezet kialakítását a piacképesség növelése érdekében. 1929–1933 közötti gazdasági válság a zöldpalack-termelés folyamatos csökkenésével járt, a bázisév 41 százalékára esett vissza. Felmérve a külföldön eladható egyéb üvegtermékek körét, megkezdték azok gyártásba vételét. Teljes körű minőségi öblösüveggyártás valósult meg, alapvetően Gross Albert, és fia Gross Jenő kezdeményezésére.

Jelentős gyártástechnológiai változás és szakemberképzés kezdődött. Külföldről érkezett üvegfúvó mesterekre alapozva a 12 fazekas kemencén kialakították a kehelygyártás technológiáját két mesterre szervezve. Munkafázisok: banka- (vagy golyó) fúvás, kehelytest készítése: megdermedt bankára megfelelő mennyiségű üveg merítése, melegalakítás, speciális ”fakanállal”, zsákformára nyújtás, formába fúvás, első mester által kehelyszár készítése: megdermedt kehelytest alsó részére megfelelő mennyiségű üvegolvadék ragasztása a szárkészítéshez, amely hengerléssel, tömörítéssel, húzással és sablonellenőrzéssel készült. A másik mester részéről kehelytalp készítése: a megdermedt szár végére kellő üvegmassza ragasztása, célszerszámokkal szétlapítással és és lekerekítéssel történt a talpkészítés. Korsó, palack gyártása esetén: – ragasztás: a formából kivett test alsó részének közepét egy másik vascső végén lévő meleg üveghez ragasztották, a fúvócsőről lepattintották, a sapkarészt eltávolították, – újra felmelegítés dobkemencében, a képlékennyé vált felső részt ollóval nyírták, célszerszámokkal alakították, bizonyos termékeket fogófüllel láttak el.

A teljes körű salgótarjáni minőségi öblösüveggyártás műveletsora az 1960-as évek végére vált egyértelművé és hatékonnyá a következők szerint: az anyag- és készáruszállítás feltételeinek gyáron belül történő mozgatásának kialakítása, központi keverékházban alapanyagokból keverék készítése, olvasztás: földgáz fűtőanyaggal: üvegolvadék előállítása, üvegtárgyak gyártása, üvegtárgyak megmunkálása, díszítése, készáru elszállításra történő előkészítése: csomagolás.

A modernizált fazekas kemencéken Gritz Viktor hutamesterként szervezte a termelést. Nagy szaktudásával, kitűnő emberismeretével állította össze a brigádokat. Részt vállalt a tervezésben is. Hutakész habosított vázájával 1963-ban az „Év terméke” díjat is elnyerte. 1967-től már két kádkemencén is minőségi üvegolvasztást folytattak.

A csomagolás, tisztítás utáni szakaszok: szalmába, papírba, gyűjtődoboz alkalmazásával, majd dobozüzemi háttérrel zsugorfóliás csomagolás, kartondobozos gépi csomagolás. Gibela József az egyik legkiválóbb üvegfúvó mester padlóvázákat készített, tanárként, az iparművészektől kapott elismerést. Batta Géza üvegfúvó mester gyakran vett részt versenyeken.

Üvegművészek és művészi termékek a gyárban

Magyarországon sajátos helyzet állt elő, ugyanis itt hamarabb kezdődött meg az üvegtervezői tevékenység, Mánczos József nevéhez kötődően, mint ahogy a szakemberképzés egyáltalán elindulhatott volna. Mánczos József 1938-ban lett a Salgótarjáni Palackgyár tervezője, mint üvegtervező már nemzetközi sikereket ért el.

Báthory Júlia (1901. 12. 03., Budapest–2000. 05. 02. Pécsvárad) középiskoláit Debrecenben végezte, majd Münchenben a Stadtschule für Angewandte Kunst hallgatója volt, ahol rajzot tanult. Az akadémia befejezése után kezdett el üvegtervezéssel foglalkozni. München után Dessauba költözött, ahol a Bauhaus műhelyét is látogatta. A háború kitörésekor hazaköltözött. 1949-ben kidolgozta az üvegtervező tanárképző szak koncepcióját és tantervét, amely szak az Iparművészeti Főiskolán kapott helyet. 1952-ben az akkor létrehozott budapesti Képző és Iparművészeti Gimnáziumban – amelynek 1970-ig volt tanára – valósította meg oktatási koncepcióját. Munkásságát, és szellemiségét Vida Zsuzsa vitte tovább.

Akik e gimnáziumból kikerültek, jó esetben valamelyik üveggyárba mentek dolgozni.

A képzettségük: üveggyári rajzoló, és nem tervező-rajzoló volt. Ez azt jelentette, hogy minden olyan munkát el kellett látniuk, ami az irodában adódott. Az új formáknak a korábbihoz képest új feladatokat is kellett teljesíteni, amit a tervezőknek figyelembe kellett venniük: ipari technológiával gyártható legyen, nagy sorozatú gyártásra legyen alkalmas, tárolható legyen gyártás és használat közben, csomagolható és szállítható legyen.

A fiatal kezdő szakemberek munkakörébe a tervezés nem tartozott bele, de ennek ellenére csinálták azt és amikor lehetett, éltek is a lehetőséggel. Terveik főként a piac igényeit tükrözték vissza, amit az tett lehetővé, hogy jól ismerték annak működését. Ezekbe a tervekbe bele lehetett csempészni saját ötleteiket, vágyaikat.

A mi 1958-ban indult osztályunkban heten voltunk üvegesek. Közülük egyedül én lettem gyári tervező.

Az egyik legnevesebb üvegművész Takács Géza (1924–2014) volt a gyár története során. 1967 után tevékenykedett a rajziroda vezetőjeként. Igyekezett olyan tárgyakat tervezni, amelyeket az automata tömeggyártásban esztétikusan lehetett megvalósítani. Munkássága során számos díjat is kapott. Az üvegtervezők közül megemlítendő Suháné Somkúti Katalin, Asztalos Erzsébet, Kanyák Zsófia, Szilcz Marianna, Bartus Ágnes, Vancsura Rita, Bodnár Bernadett, Tamási Gabriella, Dienes Anna, Erdei Sándor és Hamza Erzsébet neve is.

Művelődési és sporttevékenységek

Az öblösüveggyárban 1906. március 25-én alakult meg a Palackgyári Munkások Társas Egylete. Szvodoba Károly 1906-ban megszervezte a helyi magyar dalkört, német már korábban is volt. A színjátszókat 1912-ben sikerült csoporttá szervezni. Az első előadás az Ördög mátkája volt. 1914 és 1922 között megszűnt a tevékenységük, a várossá nyilvánítás évében viszont újraszerveződtek. 1927-ben a társasegylet helyébe olvasókört hoztak létre Szvodoba Károly elnökletével. 1938-ban az új kultúrteremben mutatták be a Mágnás Miskát. Korábban már létrejött a népi, illetve a szalonzenekar.

Így készült az öblösüveg

Hőkezelés során a megdermedt termékeket hűtőkemencékben feszültségmentesítették. A hutakész üveg csupán durva csiszolást igényelt előre meghatározott minta szerint, 5–50 cm átmérőjű koronggal, a kialakított profilú kövekkel. A gravírozás, az üvegszobrászat önálló tervezéssel, rajzolással kezdődő folyamat. Plasztikusan kell az üvegbe hatolni, 1–5 mm-es átmérőjű gyémántkoronggal vagy 1–5 cm-es átmérőjű rézkoronggal csiszolópor alkalmazásával. A festés az üveg összetételével harmonizáló anyaggal, kézzel, ecsettel, matricával, szitanyomással, szórópisztollyal történt. Az elkészített munkadarabokba megfelelő hőmérsékleten beégették a festéket.

A II. világháborút követően 1948-ban új színfoltként kezdte meg működését a filmszínház. Aztán megalakult a fotószakkör, rádiós és bélyeggyűjtő szakkör is működött. Fokozatosan élénkült meg a klubélet (nyugdíjas, ifjúsági). Évekkel később a könnyűzenei élet egyik központja volt az Öblös. Külön fejezetet érdemelne a korszellemből fakadó szocialista brigádok mozgalma. vagy a munkásművelődés ügye. 1962-ben a színjátszók 50. évfordulóját a Kossuth Lajosról elnevezett művelődési ház felújítása, kibővítése miatt 1963-ban tartották. Ekkor kapott kitüntetést, az építők szakszervezete által működtetett intézmény igazgatója, Vratni József és Oó Lajos színjátszó, rendező is. A ’60-as években új hajtást jelentett az irodalmi színpadi mozgalom Bolyós Lászlóné könyvtáros vezetésével. Ide kötődik a munkásfiatalok országos versmondó versenye is. A Molnár Ernő vezette 1979-ben Állami ifjúsági díj kitüntetésben részesült Tempress együttes elsősorban óvodások, kisiskolások számára készített műsorokat, mesejátékokat.

Az oktatás 1894-ben egytantermes elemi iskolában kezdődött az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. fenntartásában, Hyross Péter tanító vezetésével. A szülők zöme a gyárban dolgozott, a tanulói létszám 60–90 között ingadozott osztatlan rendszerben. 1909-ben az intézmény a III. Körzeti Állami Elemi Népiskola lett. Élére Sztankovits János igazgató-tanító került. 1946-ban a népiskolában megszűnt a felső tagozat, amelyet a Rákóczi úti iskolához csatoltak. Önállóságát 1951-ben kapta vissza. Az elmúlt évtizedekben minden tekintetben sokat fejlődött az immár Dornyay Béla nevét viselő iskola.

A sportéletről a 20. század második feléből vannak adatok. 1945 tavaszán megalakult a Salgótarjáni Üveggyár Munkás Sportegyesület, a SÜMSE Gémesi László elnökletével. Ősszel már nyolc szakosztálya – jelesül az asztalitenisz, atlétika, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, úszás, sakk, teke – volt a klubnak. Tagjai eleinte a megyei bajnokságokban, később az északi területi, majd a nemzeti bajnokságok különböző osztályaiban fémjelezték az üveggyárat. Az atlétikai szakosztály sok sikert ért el, de elmondható ez az NB II. jutott tekeszakosztályról, a férfi röplabdázókról és a későbbiekben az NB III.-ban is szerepelt labdarúgócsapatról is.

Az egyesület tevékenységében is nagy hangsúlyt kapott a tömegsport és működtek a különböző módon elnevezett mozgalmak, de a versenysport területén is jelentős eredményeket ért el. Az üveggyári sportélet kiemelkedő személyisége volt Bácsfalusi (Bajcsik) Ferenc atléta, aki sportvezetőként, egyesületi elnökként is beírta nevét a gyár, a város sporttörténetébe.

1978-ban az STC-be, mint összvárosi klubba a SÜMSE is beolvadt. A rendszerváltást követően – amikor Simon Imre volt a labdarúgók főszponzora – még a magasabb osztályban szereplés jogát is átengedték az SBTC-nek. Jó néhányan – például Kiss Gyula, Csuberda Ferenc, Komka Magdolna, Botos András – az üveggyárból indulva lettek ismert, neves sportolók.