A hobbija a munkája: éveket várt, hogy motoros rendőr lehessen a gyarmati Kótner Zoltán

– Ritkán látni errefelé motoros járőrt. Nincsenek túl sokan?

– Munkatársaimmal nem csak motoros szolgálatot látunk el. Nem mindig motoron teljesítek szolgálatot, de az esetek túlnyomó részében igen. 1993-ban léptem be a rendőrség kötelékeibe, és hat év múlva lettem motoros járőr. Már a belépésemkor ez volt a tervem, de várnom kellett az álom beteljesedéséig. Addig gépkocsizó járőr voltam, de persze a magánéletben hódoltam a szenvedélyemnek. Amikor eldőlt, hogy az autót motorra cserélhetem a munkám során, el kellett mennem egy kéthetes tanfolyamra, utána kezdődött a régen várt élet. Azóta is minden évben meg kell újítani ezt a vizsgát.

– Nehéz volt az idei verseny?

– Én nem mondanám annak. Ugyanis egy elég rövid pályáról beszélünk, átlagos másfél perc alatt teljesíthető körről. Éppen a rövidsége adta a nehézségét. Szlalomfeladatok, egy szűk és egy speciális kereszt alakú folyosón történő áthaladás voltak benne, aztán kihelyezett oszlopokból kellett menet közben zászlókat kihúzni váltott kézzel, végül billenőpalló majd egy harminc–negyven méteres kigyorsítás következett. Az időt és a hibapontokat is nézik. Én egy perc hat másodperc alatt teljesítettem, hibátlanul.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.