A rend igénye

A megmaradt része, a csutka, meg egy gusztustalan, környezetcsúfító tárgy. Cselekedeteddel negatív, elítélendő képet állítasz ki önmagadról, ha eldobod.

Azért jutott eszembe ez a példázat, mert a közelmúltban autóbuszon utaztam, ahol ki volt írva egy figyelmeztetés: „Vigyázzunk a tisztaságra, ne szemeteljünk!”. Éppen csak elolvastam a feliratot, amikor egy tökmagot ropogtató hölgyre lettem figyelmes. Már ez is egyfajta ellenszenvet váltott ki az egyébként jó megjelenésű nővel szemben.

Az érzést azonban tovább fokozta bennem az, hogy a nő a kocsi padlózatára dobálta a tökmag héját. Nesze neked, tisztaság! A gépkocsivezető a visszapillantó tükörből észrevette ezt, s a megállóban odament az illetőhöz és megkérte, ne szemeteljen, vagy szedje is össze, amit eldobált. Mire a hölgy: minek néz maga engem, takarítónőnek? A gépkocsivezető szigorúan ránézett a hölgyre, és csak annyit mondott: egy szemetelő személynek.

A kocsiban ülők mind egyetértettek a megállapítással, s még bizonyos megjegyzéseket is tettek a rendetlen nő irányába, mire az szép lassan a táskájába csúsztatta a tökmagot. Nem vagyunk egyformák, a külső és a belső igényeink is eltérőek, de azért mindig éljen bennünk a rend, a tisztaság iránti igény.