2015.04.27. 17:05
Tisztelgés a "Nemzet Színésze" előtt
A múlt hét végén, április 24-én lett volna kilencvenöt éves a Kossuth-díjas Zenthe Ferenc, egyike azoknak, akik munkásságát a „Nemzet Színésze” címmel is elismerték. A Salgóbányán született színművész 2006. július 30-a óta nincs már az élők sorában, emlékét azonban a film-, televíziós és színházi szerepek sokaságán – a legendás „Tenkes kapitányá” -tól, a az emlékezetes „Jób lázadásá”-n a „Szomszédok” című népszerű tévésorozat Taki bácsijáig – keresztül híven őrzi a köztudat.
Különösen igaz ez Nógrád megyére, Salgótarjánra , ahol még életében mindkét közgyűlés díszpolgárnak választotta. 2008-ban Zenthe Ferenc születési helyén felavatták a Molnár Péter szobrászművész által készített mellszobrot, könyv jelent meg Salgótarjánhoz fűződő kapcsolatairól, a helyi színház pedig három évvel ezelőtt felvette a nevét.
A Zenthe-kultusz évenként visszatérő eseménye az emléknap, amely értelemszerűen április 24-éhez kötődik. A hagyományos ünnepséget az idén is a salgóbányai erdészház kertjében álló szobornál tartották Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. és természetesen a Zenthe Ferenc Színház szervezésében. Az emlékbeszédet Dániel Zoltán alpolgármester tartotta. Kiemelte a színművész legendás szerepeit s idézte fiát, ifj. Zenthe Ferencet, aki szerint „apja seemi extrémet nem tett azért, hogy híres ember legyen, csak dolgozott tehetsége szerint ” Nagy munkabírású, fegyelmezett ember volt, sokat tanult bányamérnök apjától Salgóbányán, ahol csak kisgyermekkoráig élt, de meghatározó éveket töltött. „Soha nem fogom elfelejteni, amikor reggelente ébredés után kimentem a kertbe, s láttam Salgó várát” – idézte Dániel Zoltán Zenthe Ferenc visszaemlékezését. Eredetileg nem színésznek készült – négy szemesztert végzett a közgazdaságtudományi egyetemen – de barátjával, Pécsi Sándorral jelentkezett a színházművészeti akadémiára s miután ízes palóc tájszólása ellenére felvették: pályát változtatott. 1952-ben került a Madách Színházba, amelyhez évtizedeken át hűségesnek bizonyult. Első feleségét, gyermeke édesanyját elvesztvén húsz évet élt együtt a második oldalán és oltalmában. Az alpolgármester hangsúlyozta, hogy a szülőföld büszke neves szülöttére és ezzel a rendszeresen megtartott ünnepséggel valamint a Mecser Lajos egykori kiváló futó által kezdeményezett és szervezett emlékfutással is tiszteleg emléke előtt.
A beszéd elhangzása előtt illetve után Lakatos Csilla előadóművész saját gitárkíséretével adott elő általa megzenésített verseket. József Attila és Garai Gábor költeményei mellett a salgótarjáni kötődésű Kupcsulik Ágnestől és Dukay Nagy Ádámtól is énekelt egy-egy művet. A szintén helyi gyökerű Gyuriska János, a Zenthe Ferenc Színház művésze sajátos stílusban, élményszerűen tolmácsolta Karinthy Frigyes „Előszó” című, a „Nem mondhatom el senkinek, / elmondom hát mindenkinek” sorairól híres versét. Miután az önkormányzat, a közművelődési kft. és a Zenthe Ferenc Színház képviselői megkoszorúzták a színművész szobrát, Sándor Zoltán a társulat művészeti vezetője bejelentette, hogy várhatóan júniusban átadják rendeltetésének a felújított salgónyai egykori kaszinót, amelyben a tervek szerint helyet kap egy Zenthe Ferenc-emlékszoba is. A rendezvény házigazdája, műsorközlője egyszersmind az emlékfutásra is invitálta az érdeklődőket.