A tizenhárom évvel ezelőtti tragédia helyszínén jártunk: a diósjenőiek szerint cudarul bánt a lányokkal a nevelőapa (fotók)

Vasárnap délelőtt a községbe érve az általános iskolánál balra fordultunk, majd haladtunk tovább a hosszú Börzsönyi úton. Ahogy közelítettünk a helyszín felé, már messziről feltűnt a rendőrségi szalaggal elzárt terület. Három polgárőr és egy egyenruhás járőr vigyázza a rendet, teremtett lélek sem mehet a kerítésen belülre. Az udvar feltúrva, hegyekben áll a sitt. Az ikerház másik felének ajtaján fiatal fiú lépett ki, karján kisgyermekkel. Unottan nézett körbe, aztán lépdelt is tovább. 

Az egyik szemközti ház kerítésén idős férfi hajolt ki. Lábában buzgón csimpaszkodott két kisunokája. Megszólítottuk, érdeklődtünk. Nehezen nyílt meg, először érthetetlenül szólt hozzánk, aztán elmondta, nagyon rendes, tisztességes lányok voltak, ismerte őket már réges-régen. Aztán egyik napról a másikra szőrén-szálán eltűntek, nyomuk sem maradt. Ezt követően a nevelőapára terelődött a beszélgetés. Bizony nem volt egy mintacsalád. Állítólag a férfi szexuálisan is zaklatta őket, nem lehetett nyugtuk. Azokban a téli napokban eltelt egy bő hét is, mire gyanús lett, nem látni a fiatal lányokat a ház körül. A férfi hozzátette, igencsak kíváncsian nézték, ahogy a hatóságok elkezdtek ásni az udvaron. A Jókai utca felé eső tűzfal tövében találtak rá a maradványokra. „Ott lehet a másik lány is” – mondta határozottan. 

Betértünk a falu kocsmájába is. A késő délelőtti hőségben alig lézengett néhány vendég. A pultnál egy férfi a kiszolgálóval tereferélt, mi más lehetne a téma, mint ez a nagy port kavart ügy. Úgy beszéltek az eset szereplőiről, mint jó ismerősökről. Az idegent látva azonban elhallgatnak, nem szívesen akarnak többet mondani. A lányokról is csak annyit suttogtak, nem érdemelték meg a sorsukat, és bizony cudarul bánt velük a nevelőapa. 

Kifelé haladva Diósjenőről, csendes képét mutatja a nyugat-nógrádi térség legnépesebb települése. A szörnyű bűncselekmény azonban ott kísért minden házfalon.

Ahogy arról a Nool számolt be először, szombaton Glöckl Ferenc, Diósjenő alpolgármestere a közösségi médiában tette közzé, hogy az egyik családi ház kertjében munkagéppel ástak, amikor a maradványokra bukkantak.

Az alpolgármester nem sokkal később eltávolította a bejegyzést, és csak annyit írt, hogy a részletekről a rendőrség majd a nyomozás végén tud tájékoztatásat adni.

A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közleményben tájékoztatta a Nool-t, hogy egy embert őrizetbe vettek a holttest megtalálása után. A Origo erősítette meg, hogy a fiatal lány testvérével együtt tűnt el még 2009 januárjában, egyikük holttestére pénteken bukkantak rá a Nógrád megyei településen, ezt a Mediaworks Hírcentrum tudta meg rendőrségi forrásból. Azt is megerősítették, hogy a nevelőapát vették őrizetbe az eset kapcsán.

A Ripost az egyik eltűnt személyekkel foglalkozó Facebook-csoportot böngészve arra jutott, hogy a két említett lány - Horváth Alexandra és Horváth Krisztina Ildikó - 2009. január 1-jén tűnt el Diósjenőn. A rendőrség akkor egy fotót is közzétett róluk. Azt azonban a portál sem tudja, hogy melyikük holttestét találhatták meg pénteken.

Már 2004 októberében – vagyis a szóban forgó eltűnés előtt négy és fél évvel – is felbukkant a Nógrád Megyei Hírlapban az egyik lány neve. Az újságba akkor rendőrségi körözés miatt került be egy fényképes cikk, mely az idősebb testvérről szólt.  

Az eset folytatásáról nincs információ, az azonban bizonyos, hogy 2009 januárjában már ismét eltűntként kereste Alexandrát a rendőrség, ekkor már a testvérével, Krisztinával együtt.