Ötven éve jár szórakoztatni Nógrádba a rock and roll koronázatlan királya

– Hogyan tetszik önnek Nógrád megye? Szabadidejében is ellátogat szűkebb hazánkba kikapcsolódás céljából?

– Nógrád megyében az elmúlt ötven évben nagyon sokszor voltam. Sok településen jártam, de Salgótarjánban is. Kikapcsolódni azonban nem nagyon járok erre, de másfelé sem. Nagyon erősen budapesti vagyok.

– Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra, amikor a hatvanas évek második felében megalakult a Hungária együttes?

– Ragyogó érzésekkel, hiszen az ifjú- és tinédzserkori álmok megvalósulása volt számomra, amelyre az ember igazán készülni nem tud. Megtörtént hála a jó Istennek, aztán még nagyobb dolog az, hogy meg is maradt. Igazából nem elég az, hogy megtörténik valami, azt meg is kell tartani. Ez pedig nem könnyű és kell hozzá sok szerencse is.

– Milyen érzéssel tölti el, hogy a fiatalok, a felnőttek és az idősek egyaránt buliznak a mai napig a Hungária slágereire?

– Ha az ember valamit produkál, és az emlékezetes marad, akkor az önmagának is egy borzasztó jó érzés és nyilván a hallgatóknak is. Úgy lehet összefoglalni, hogy valamit tett az ember és az nem múlt el nyomtalanul.

– Hogyan telnek mostanában a mindennapjai? Milyen felkéréseknek tesz eleget?

– Szinte minden felkérést elvállalok és igyekszem is helytállni a fellépéseken. Csak élő koncertet adok, és szinte mindig olyan, mint egy viszonylag nagy felvonulás.

– Úgy tűnik, hogy nagyon jó egészségnek örvend, ráadásul a rock and roll egy igen energiaigényes műfaj. Hogyan tartja magát fitten a mindennapokban? Önt mennyire viselte meg a világjárvány?

– Valamennyire megviselt, elsősorban idegileg és lelkileg. Ezzel azonban mindannyian így vagyunk. Eleinte nem volt rossz otthon ülni. Sok mindent csináltam, így például új dalokat írtam, színházi forgatókönyveket készítettem, leginkább saját kedvtelésemre. Viszonylag jól éreztem magam, de most már nagyon hosszú. Bátrak vagyunk, hogy már fellépünk, aztán nem lehet tudni, hogy meddig. Fitten pedig úgy tartom magamat, hogy imádom a sportot, és nagyon nagy sportember vagyok, állandóan nézem a futballmeccset a tévében.

– Hogyan látja, a rock and roll-nak a mai zenei világban hol van a helye?

– Ez nagyban függ attól, hogy melyik országban vagyunk. A mi hazánkban ennek van egy hagyománya és nagyon büszke vagyok arra, hogy részem volt abban, hogy megteremtettük ezt Magyarországon. Valahányszor fellépek, előjön a közönségben, bármilyen vegyes is az, hogy ismerik a számokat, így például a Csavard fel a szőnyeget, a Csókkirályt és társait. Ezt jó látni és tudni, hogy még megvan. Nyilvánvaló, hogy ez valamilyen értelemben a régi idők műfaja, hiszen régen keletkezett, de fenntartja magát valahogy és azért, mert jó.

– Milyen tervei vannak még az idei évre?

– Még van egy jó pár koncert. A tél elejére pedig még nem lehet tudni, hogy milyen helyzetben leszünk. Az ország és az egész világ megtanulta az előző évben, hogy hosszú távú terveket nem érdemes készíteni, mert közbeszólhat megint valami, de ne adja a jó Isten.