2023.04.28. 09:59
Csák János: ne legyenek az országban kulturálisan elhanyagolt területek
Interjút adott a Magyar Nemzetnek Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter, melyben részletesebben is szólt a kultúratámogatás új, általa kidolgozott és felügyelt rendszerének működési elveiről. Az új szisztéma hangsúlyos eleme a támogatások térbeli kiegyensúlyozása, a magyar vidék kulturális kínálatának arányosabbá tétele. Változtatási szándékait bemutatva a miniszter szemléletesen érvelt a kulturális piac kannibalizálása ellen, s szólt a közgazdaságtanban a „közös legelő tragédiájának” nevezett jelenségről is, amelyet szerinte feltétlenül el kell kerülnünk.
Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter
Forrás: MTI
Fotó: Ujvári Sándor
Csák János szerint az általa megismert számok üzenete egyértelműen aránytalanságot fejezett ki, s ezen feltétlenül változtatni szeretne. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint volt olyan vármegye, ahol tíz fesztivált is tartottak és volt olyan, ahol csak egyet – emelte ki a miniszter, aki szerint ez azért sem helyénvaló,
mert az államnak annak biztosítása is feladata, hogy minden állampolgár a lakóhelyéhez viszonylag közel részesülhessen kulturális kínálatban.
Most tehát arra törekednek, hogy vármegyénként, lakosságarányosan osszák szét a forrásokat, hogy ne legyenek az országban a kultúra szempontjából elhanyagolt területek – tette hozzá.
Ezzel egyidejűleg a tárca a kultúrafinanszírozási rendszer egyéb természetű átalakításán is dolgozik, amit az tesz szükségessé, hogy jelentősen megváltozott a külső környezet, mivel a háború és az értékláncok akadozása miatt megemelkedtek az energiaárak, inflációs nyomás alakult ki, e mellett nyugat-európai és amerikai rendszerszintű kockázatot jelentő pénzügyi intézmények rendülnek meg – sorolta fel.
Csák János, jelezve, hogy
mindezek a hatások Magyarországot is takarékossági intézkedésekre és újratervezésre kényszerítik: egyebek mellett a kulturális szférára jutó erőforrások mennyiségét és azok elosztását illetően is.
Az újratervezést abból kiindulva kezdték el, hogy azt érzékelték: nagyon sok önmagában jól működő, ám egymással nem koordinált kulturális forrásosztó szervezet jött létre és ennek az lett a következménye, hogy bizonyos területek nagyobb figyelmet kaphattak, míg mások nem jutottak forrásokhoz, vagyis a kultúra területén túl sok helyen, túl sok forrásgazda osztott ki támogatásokat.
Most, hogy valóban kevesebb pénz van, újra kell hangolnunk az együttműködéseket az egyes forrásgazdák között
– jelentette ki Csák János.
Mint mondta, az elmúlt tíz évet a magyar kultúra aranykoraként jellemezhetjük, hiszen évente 20 százalékkal nőtt a kultúrára fordított állami finanszírozás. Ennek révén az alkotók és az intézmények rengeteg jó teljesítménnyel álltak elő. Ugyanakkor az állami források bősége miatt az intézmények kevesebb figyelmet szenteltek a hűséges közönségük kiépítésére, illetve a jobb módú műpártoló személyek és vállalkozások meggyőzésére. A megnövekedett kínálat azzal is járt, hogy a közönség bevonzása érdekében a társulatok és produkciók fenntarthatóságát veszélyeztető árverseny alakult ki.
2013-ban az országban 274 színház és táncszervezet volt, most van 448. Hasonló a helyzet a zenekarok esetében is.
A többségük ragyogó kezdeményezés, de ugyanazt a közönséget célozzák meg. Ezzel kannibalizálják a piacot. Ezt a közgazdaságtanban a „közös legelő tragédiájának” szokták nevezni
– érvelt a miniszter, aki rögtön ismertette is, mit kíván tenni a jelenség súlyosbodását megakadályozva.
„Létrehoztunk egy közös bizottságot a forrásgazdákkal, egyeztetjük a támogatandó célokat, ugyanakkor megosztjuk egymással azokat az információkat, amelyek az egyes intézmények, személyek vagy produkciók korábbi évekbeli teljesítményét mutatják.
Átlátható mércéket szabunk, amelyek alapján egzakt módon lehet dönteni arról, mi mennyit ér. Ez az átlátható rendszer tükrözi, hogy a felhasznált források arányában milyen fajlagos teljesítményt tud felmutatni egy-egy pályázó, például, hogy hányan és mennyiért vettek jegyet, a zenekar, a tánckar, a színtársulat produkciójára”
– mondta Csák János, aki szerint lesznek új elemei is az általa kívánatosnak tartott rendszernek.
Olyan modell kialakítása a célunk, ahol az állami finanszírozás mellett az intézmények és produkciók arányosan támaszkodnak a jegyárbevételre és a műpártolókra, mecénásokra is – fejtette ki, utalva arra, hogy megítélése sokkal több műpártoló van, mint amiről tudunk. Ezt felismerve
célul tűzte ki, hogy segítse az alkotók, művészek és a potenciális támogatók közötti kapcsolatok kialakulását. Ennek érdekében rendezvényeket és szalonokat fognak még idén tavasszal indítani
– jelentette be a miniszter, aki szerint szükség van arra, hogy a művészet és a gazdasági élet szereplői rendszeresen találkozzanak, együtt időzzenek.
Csák János a Magyar Nemzet kérdésére válaszolva arról is beszélt, miért választott eltérő módszert az Operaház és a Nemzeti Színház új vezetőjének kiválasztására.
Az Operaház esetében nyilvánvaló volt, hogy többen éreznek elhívatást az Operaház jövőjének alakítására, de nem jelentkeztek, mert „túl sok, a fő célon túlmutató megfontolás rabjai voltak” – osztotta meg a véleményét a lappal a miniszter, aki egyben hangot adott az elégedettségének is azt látva, hogy az új kiírásra sokan jelentkeztek.
A Nemzeti Színház más eset – mutatott rá Csák János –, hiszen „a magyar anyanyelv, a magyar világlátás és reflexió otthona, ahol a magyar és külföldi alkotások révén töprenghetünk a magyar géniusz helyéről a világban”.
Mint kiemelte:
Vidnyánszky Attila az elmúlt években olyan találkozóhellyé tette a Nemzeti Színházat, ahol a keleti és nyugati civilizációk legjobb hagyományai és teljesítményei együtt vannak jelen a nemzeti tradícióinkkal,
s gondolatébresztő módon találkoznak a hagyományok és a modernitás. Úgy gondolom, hogy az a tény, hogy egyetlen jelentkező volt a Nemzeti Színház vezetésére, azt mutatja, hogy ezt a teljesítményt a szakma elismeri és tiszteli – állapította meg a miniszter.
Az interjút teljes terjedelmében a Magyar Nemzet weboldalán olvashatják.