Tovább javult a közszféra korrupció elleni védettsége

A szervezet elemzésében emlékeztetett arra: az ÁSZ 2011 óta minden évben elvégzi a hazai közintézmények korrupció elleni védettségét mérő integritásfelmérést, amelyhez évről évre egyre több intézmény csatlakozott, 2019-ben minden korábbinál több, 4 002 közintézmény vett részt benne.

A 2019-es elemzés szerint szinte valamennyi területen erősödött a korrupció elleni védettséget biztosító kontroll kiépítettsége, a tapasztalatok szerint azokban az intézményekben, ahol jobban ki vannak téve a korrupciónak, jobban kiépítették a kockázatok mérséklését szolgáló ellenőrzést. Az ÁSZ elemzése rámutat, hogy

a helyi önkormányzatok, a kulturális intézmények és a tudományos kutatás, fejlesztés területén működő intézmények korrupció elleni védettsége erősödött.

A korábbi évekhez hasonlóan az ÁSZ elemzői ismét azt állapították meg, hogy a közszolgáltatás nyújtása, a túlkereslet, valamint a méltányosság gyakorlása jelent kiemelkedő kockázatot. Az ÁSZ több esetben tapasztalta a kontroll teljes kiépítését: ilyen többi között a szerződések teljesítésének kifizetése előtti ellenőrzése, a közszolgáltatások esetén az igénybevétel feltételeinek megismerhetősége, a gazdálkodási jogkörök gyakorlásának kontrollja, a belső ellenőrzés, illetve a bejelentők vagy panaszosok tájékoztatása a megtett intézkedésekről.

A felmérés szerint

bár kockázatelemzést az intézmények 70 százaléka végzett, rendszeres korrupciós kockázatelemzésről csupán minden ötödik intézmény gondoskodott 2019-ben.

A válaszadók csaknem harmada egyáltalán nem végez kockázatelemzést, vagy elmulasztja a kapott eredmények kiértékelését.

Az ÁSZ szerint kiemelten fontos korrupció elleni védelmet biztosító kontrolleszköz az összeférhetetlenség megfelelő szabályozása. A közintézmények többsége (69 százaléka) rendelkezett ugyan az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályozással, de csak 59 százalékuk írta elő az összeférhetetlenségre vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettséget. Továbbra is alacsony (37 százalék) az ajándékok elfogadására vonatkozó szabályzattal rendelkező, valamint az integritás tanácsadót alkalmazó intézmények (9 százalék) aránya. Az ÁSZ felmérése szerint ritkán alkalmazott, egyébként rendkívül hatékony kontrolleszköz az emberi tényező kizárásával működő automatizált rendszerek alkalmazása.

Az ÁSZ szerint az elmúlt kilenc év tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy az integritásfelmérés elérte alapvető célját, az integritásszemlélet elterjesztését, de – tették hozzá – törekedni kell arra, hogy az integritáskontroll kiépítettsége megfelelő és fenntartható legyen. Az ÁSZ mostantól az integritáskontrollok monitoringalapú ellenőrzésére helyezi a hangsúlyt, és széleskörű tanácsadó tevékenységével, illetve folyamatosan bővülő önteszt-rendszerével támogatja a közszféra szervezeteinek integritásközpontú működését.

Az ÁSZ hétfőn egy másik elemzést is készített, ebben ötven, nem állami intézményfenntartó – idősotthon, szociális intézmény – ellenőrzési tapasztalatait összegezve azt állapította meg, hogy szigorú fellépés kell a nem átlátható szervezetekkel szemben.

A felmérés 50 nem állami intézményfenntartónál a 2017-2019 közötti időszakban végzett ellenőrzés tapasztalatait összegezve arra jutott, hogy

csaknem háromnegyedük nem tudta igazolni a nekik biztosított közpénzek rendeltetésszerű felhasználását, mert nem vezettek a jogszabályok által előírt elkülönített nyilvántartást a kapott költségvetési támogatás felhasználásáról.

A vizsgált 50 nem állami humánszolgáltató közül 11 szervezet nem készített éves beszámolót, további 8 szervezet beszámolója pedig nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, ezáltal nem biztosították a közpénzek felhasználásánál az elszámoltathatóságot, és nem tartották be az átláthatóság elvét. Az ellenőrzött fenntartók csaknem felénél az elszámoltathatóság, átláthatóság alapvető feltételeinek kialakítása sem történt meg. A fenntartói csoportokat összehasonlítva arra a következtetésre jutottak az elemzők, hogy az egyházi fenntartók szabályszerűbben jártak el a kapott költségvetési támogatás felhasználásánál, és nagyobb hangsúlyt fektettek az intézményeik tevékenységének ellenőrzésére is.

Az ÁSZ szerint elemzése felveti azt a kérdést is, hogy ha a fenntartók ilyen jelentős részénél nem volt biztosított az átláthatóság és elszámoltathatóság, akkor a fenntartók tudtak-e megfelelő színvonalú szakmai munkát végezni, nem sérültek-e az ellátottak, gondozottak érdekei.

A számvevőszék szerint a közpénzekkel nem átláthatóan gazdálkodó szervezetekkel szemben szigorú fellépésre van szükség, a külső ellenőrzések hatékonyságának erősítésével, hatásos szankciók alkalmazásával kell elérni, hogy a nem állami fenntartóknál javuljon a közpénzekkel gazdálkodás és védettek legyenek a korrupcióval szemben.