Ábrahám Editnek pszichológus segített feldolgozni a szakítást

Ábrahám Edit alkalmazkodó típus, senkit nem szeret megbántani, a HOT! magazin fotózásán viszont vérbeli gonosz nő bőrébe akart bújni, így Az ördög Pradát visel című film agresszív főszerkesztőjének öltözött.

Jólesett végre kitombolni magad?

Igen, mert nem az életben vagyok ilyen, kizárólag egy szerep kedvéért gonoszkodom. Ilyenkor kiélvezem az összes gonoszságot, ami a karakterre jellemző, azokat, amelyek bennem nincsenek meg. Egy színész ki tudja bányászni magából a leggonoszabb boszorkányt is.

2014-ben te kérted, hogy szüneteltessék a karakteredet, mert többet szeretnél önmagaddal foglalkozni. Majd kiderült, hogy a szervezeted nem bírta tovább. Mi változott meg mostanra?

Amikor kiírtak, azt hittem, hogy végleg lezártam ezt a szerepet. 16 évig voltam a sorozatban, ez nagyon sok idő, feszített tempó, rengeteg szövegtanulás... Előbb-utóbb mindenki besokall. Igenis szükségem volt egy nagyobb szünetre. Kipihentem magam, és sok mindent átértékeltem az életemben. Sokkal jobban becsülöm azt, hogy egy csapathoz tartozom, hogy van miért felkelni, és van miért bemenni a stúdióba. Megváltoztak az életemben a fontossági sorrendek, sok dolog jobban a helyére került. A családom most is az első. De rájöttem, hogy nagyon fontos lett az az érzés is, hogy én kellek, hogy szeretnek. Amikor bemegyek a stúdióba, mindenki örül nekem; nem csak a kollégák – a stáb is. Én magam sem gondoltam, hogy ennyire fog hiányozni ez a szerep, de az évek ezt bizonyították. Szükséges, hogy az embernek ne csak a magánélete legyen sínen, hanem szakmailag is jól érezze magát.

Egyedül maradtál, a második férjed 2017-ben kilépett a huszonhárom éve tartó kapcsolatotokból. Ez is szerepet játszott a visszatérésedben?

Mindenféleképpen. Amikor az embert kudarc éri, akkor szeretné megkeresni azt a területet, ahol sikeres lehet. Lehet, hogy a szakításom is efelé hajtott. S bár nem megélhetési kényszerből tértem vissza, mert nincs miből kifizetni a villanyszámlát, azért anyagi biztonságot is jelent, amíg benne lehetek a sorozatban.

Hogyan alakult a szakmai életed a sorozat nélkül?

Amikor az ember kikerül egy sorozatból, amihez másfél évtizedig adta az arcát, utána nem olyan arányban és nem azok a feladatok és társulatok találják meg, amiket elképzelt. Hazudik, aki azt mondja, hogy egy idő múlva nem azonosítják a szerepével, és más vonatkozásban már kevésbé lesznek rá kíváncsiak. Szembesültem vele, hogy nem volt annyi nyitott ajtó, amennyit reméltem. Elkezdtem értékelni azt, ami volt. Fontos időnként eltávolodni attól az élettől, amiben már nem érzi annyira jól magát az ember, hogy tisztán lássa, mit hagyott ott. Akkor lehet meglátni, hogy jó döntést hoztunk -e.

Akkor már Berényi Klaudiaként mész nyugdíjba?

Valószínűleg igen, és nem szégyel­lem. Ez hozta meg a sikert, az emberek szeretetét, és a szakma is elfogadta.

Ha újrakezdhetnéd az életedet, mit csinálnál másképpen?

Mindenkinek megvan a maga sorsa, és fontos meghallgatni ennek az üzeneteit. Jó lett volna, ha annyi élettapasztalatom lett volna már húszévesen, mint most. Akkor biztosan sok mindent másképpen csináltam volna, de azt mondom, hogy ennek így kellett lennie, ez volt az utam. Hogy csodálatos gyerekem van, hogy voltak nagy szerelmek az életemben, hogy sikeres színésznő lettem. Egyetlen dolog jó lett volna: ha több gyereket tudtam volna szülni.

Miért nem jött össze?

A magánéletem alakult így, nem a karrier miatt mondtam le róla. Az első házasságomban született az egyetlen fiam, ifj. Andorai Péter, a másodikban pedig nem jött össze a baba. Egyet biztosan szerettem volna még. Álmaimban többször is kétgyerekes édesanya voltam, és ez nagyon jó érzéssel töltött el.

Nagyon szoros a kapcsolatod a fiaddal, pedig ő már saját családot alapított. Még egy színdarabban is együtt játszotok. Molnár Ferenc Olympia című című darabjában övé a férfi főszerep, te pedig egy kisebb szerepet kaptál. Mi a titka ennek a harmóniának?

Szinte egyedül neveltem fel, hároméves volt, amikor az édesapjával szakítottunk, és már tizenhét éves volt, amikor újra férjhez mentem. Sokáig a szüleimmel laktunk együtt, ami nagy segítséget jelentett, hisz akkor esténként színházban játszottam. Köztünk soha nem volt az a nagyon szigorú szülő-gyerek kapcsolat, mindig egyenrangú partnernek tekintettem, és annyit adtam magamból, amennyire szüksége volt. De maximálisan anya voltam. Közel állunk egymáshoz, és ebben benne van az elvált anyák szeretete is. Jobban kötődünk, mint aki egész családban nevelkedett. Ez a mély szeretet azóta is megvan.

2018 júniusában a fiad feleségül vette a kedvesét, Dorinát, decemberben pedig megszületett az unokád, Léna. Milyen a kapcsolatod a menyeddel?

Tudtam, hogy az én gyerekem – mivel sok szeretet kapott – nagyon jól van megalapozva, és nagyon jól fog választani. Bíztam benne, és így könnyen el tudtam fogadni a választottját. Ha szeretem a gyerekemet, akkor azt is elfogadom, akit ő szeret. Mindig szerettem volna egy lányt – most megkaptam, meg egy lányunokát is.

Milyen anyós és nagymama vagy?

Soha nem megyek át hívás nélkül, nem vagyok tolakodó. Most, hogy egy kisbaba is része a családnak, kicsit más a helyzet, sokat találkozunk. Vissza kell fogni magamat, mert én másképp csináltam ezt-azt, amikor nekem volt kisgyerekem; sok minden megváltozott, és ezt kicsit nehezebb elfogadnom. Néha ebben akad némi nézeteltérés, de elfogadom. Ma a szülők nem nagyszülőket kérdezik meg, mit kell tenni, hanem megnézik az interneten. Szerencsére azért megbíznak bennem, és amikor rám hagyják Lénát, pontosan tudják, hogy nagyon jó helyen van, és jó dolgok történnek vele. Ilyenkor játszunk, énekelek, verset mondok neki.

Direkt költöztetek közel egymáshoz a fiaddal?

Igen, szerencsésen alakult, hogy nem kell átutazni az egész városon, ha valamiért találkozni akarunk. Sokan törekednek erre, nagyon jó segítség, ha a nagyszülők a közelben laknak, és ha egy nap én szorulok segítségre, akkor nekik sem kell sokat utazniuk ezért.

Agykontroll-tanfolyamot végeztél 2000-ben, a második házasságod válsága után pedig ismétlőre mentél.

Úgy éreztem, kellenek a megerősítések abban, hogy jól helyre tegyem az életemet, erre volt szükségem. Használom, amiket tanultam, bár elég ritkán. Fogékony is vagyok erre, és hiszek benne, hogy minden fejben dől el. Ha a világot rózsaszínnek látjuk, akkor nem fog olyan csúnya képet mutatni. Ez a pozitív gondolkodás. Ha mosolygok, a világ is rám mosolyog.

Túl vagy a magánéleti válságon?

Igen, egy új szakaszba lépett az életem. Pszichológus segített feldolgozni az elmúlt huszonhárom évet.

Hagyod, hogy udvaroljanak?

Bukkannak fel jelentkezők, hála istennek, a korosztályomból is, a hozzám illők. Fiatal férfit viszont nem tudok elképzelni magam mellé. Már olyan állapotban vagyok, hogy ha jönne egy olyan férfi, aki megfelel, akkor belevágnék, de jelenleg nem a társkeresés a legfontosabb dolog az életemben.