Gyönyörű felvétel: így halnak meg a csillagok

A harminc éve Föld körüli pályán működő Hubble űrtávcső húsz év különbséggel fényképezte le a Hen 3-1357 ködöt, népszerűbb nevén a Stingray Nebula csillagködöt. Ez a köd a Földtől 18 260 fényévnyi távolságra van.

Igazi ritkaság, ami a Hubble képén nyomon követhető: az öregedő, pusztuló csillag körüli „gázköpeny” szokatlanul gyorsan halványul.

A bal oldali képet még 1996 márciusában, a jobb oldalit pedig 2016-ban készítette a Hubble.

Mint kivételesen jól követhető, az 1996-os állapothoz képest a köd drasztikusan halványult, hullámos élei eltűntek.

„Ez látvány nagyon, nagyon drámai és furcsa” – mondta Martín A. Guerrero, a spanyolországi Granadában működő Astrofísica de Andalucía Intézet munkatársa.

„Tanúi lehetünk csillagköd szinte valós időben zajló átalakulásának. Korábban még nem láttuk ezt olyan tisztán, mint amit a mostani nézet nyújt.”

Kutatók szemmel soha nem tapasztalt változásokat fedeznek fel az izzó nitrogén, hidrogén és oxigén által kibocsátott fényben, amelyet

a köd közepén haldokló csillag robbantott ki.

Különösen az oxigén-kibocsátás fényereje csökkent, csaknem ezredére 1996 és 2016 között – írja a NASA.

„Ködök változását láttuk már korábban is” – közölte Bruce Balick, a Washingtoni Egyetem kutatásvezetője. „De az eddigiekben azt láttuk, hogy a köd általában megnő. Most, meglepetésünkre csökken a mérete, az egykor fényes belső elliptikus gyűrűje pedig elhalványul.

Az űrtávcső azt mutatja, hogy a központi csillag – a SAO 244567 – tágul, hőmérséklete esik és kevésbé sugárzik.

A Stingray-köd közepén álló SAO 244567 önmagában is különleges csillag.

Az 1971 és 2002 közötti megfigyelések azt mutatták, hogy a csillag hőmérséklete úgymond az egekbe szökik, több mint tízszer melegebb, mint a mi Napunk felszíne.

Nicole Reindl, a németországi Potsdami Egyetemtől megmutatta, hogy az SAO 245567 hűl: a hőmérséklet-ugrást a hélium fúziójának rövid felvillanása okozta, amely a központi csillag magja körüli héjban következett be. Most úgy tűnik, a csillag visszatért evolúciójának korai szakaszába.

„Szerencsénk van, hogy most figyelhettük meg” – mondta Reindl. „Egy ilyen jelenség nagyon gyorsan fejlődik, rövid evolúciós időintervallumban, s ezért általában nem láthatjuk, hogyan fejlődnek ezek a csillagok.”

Becslése szerint a jelenlegi ütemben a köd alig lesz kimutatható húsz, harminc év múlva.

Borítóképünk illusztráció