Civil a pályán

Ez őrület! – így jellemezte a brazil egészségügyi hatóság (Anvisa) eljárását Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA elnöke. Tényleg az.

Ki ne tudná, az európai idő szerint vasárnap esti Brazília–Argentína rangadót, világbajnoki selejtezőt az Anvisa emberei rekesztették be tragikomikus jelenetek után. A tisztviselők előbb felszólították a két csapatot, hogy fejezzék be a játékot, mert négy argentin futballista a szabályokat megszegve jelent meg a találkozón. A felszólítást a játékosok eleresztették a fülük mellett, folytatták játékot. Erre a lelkes apparatcsikok – civil a pályán! – rendőrök és biztonsági emberek kíséretében felmentek a gyepszőnyegre, a játékosok után futkostak, lehetetlenné tették a mérkőzést. Az ember hirtelen nem is tudta, sírjon-e, vagy nevessen. A játékvezető egy óra múlva lefújta a találkozót, mert folytatásról szó sem lehetett.

Az is közismert, a brazil hatóság azért cselekedett így, mert négy argentin labdarúgó – Emiliano Buendía, Emiliano Martínez, Giovani Lo Celso és Cristian Romero – a koronavírus-járvány miatt érvényben lévő szabályokat megszegve utazott be Brazíliába. A nevezettek nem jelezték, hogy 14 napon belül Angliában jártak, bár ezt, ha akarták volna, sem tudták volna eltitkolni, hiszen a Premier League két klubjában szerepelnek. Ezen az sem változtat, hogy nem egyenesen Angliából utaztak be, hanem Venezuelából, ahol az argentin válogatott előzőleg szerepelt – minden gond nélkül.

A négy renitens elhagyta az argentin keretet, csütörtökön Bolívia ellen nem játszik, s Horvátországon keresztül kíván visszatérni Angliába, mert onnan érkezve nincs karanténkötelezettségük. Az ügy komolyságáról már ez is árulkodik, Venezuelában lehet játszani, Brazíliában nem, Argen­tínából közvetlenül nem lehet visszautazni Angliába, Horvátországot érintve viszont igen.

Az eset egyik tanulsága, hogy a brazil hatóságok roppant éberek. Bár ha ezt összevetem a helyszíni tapasztalataimmal, még 2014-ből, amikor a labdarúgó-világbajnokság idején három hetet tartózkodtam Brazíliában, akkor ebben van okom kételkedni. Jártam higiéniailag erősen kifogásolható nyomornegyedben – ahová manapság sem nagyon teszi be a lábát hatósági személy –, továbbá belföldi repülőjáraton, amelyre úgy lehetett felszállni, mint nálunk a vonatra a Keletiben.

Úgy tartják, hogy

a labdarúgás Dél-Amerikában vallás. Ha így van, akkor nem is vitás, hogy a Covid-ellen­őr pedig maga az inkvizítor.

Mert hát nincs nagyobb ellenség ma a világon, mint a koronavírus…