2 órája
Kiképzés női szemmel: így győzte le félelmeit Varsányi Réka Salgótarjánban
A területvédelmi tartalékosok toborzása, bevonulása és kiképzése folyamatos hazánkban, így Nógrád vármegyében is. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség néhány hónappal ezelőtt indította útjára a „Szeretem, megvédem!” toborzókampányt. A több ezer jelentkező között ott van Varsányi Réka honvéd, aki többek között arról is mesélt portálunknak, hogy milyen tudással és élményekkel gazdagodott eddig a salgótarjáni kiképzés során.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter június közepén jelentette be, hogy útjára indítja a „Szeretem, megvédem!” kampányt. Azzal kapcsolatban a Nool.hu korábban már megírta, a toborzókampány célja elsősorban a hazáját és lakókörnyezetét szerető, azt megvédeni, illetve azért tenni akaró területvédelmi tartalékosok létszámának növelése. Arról pedig a Magyar Honvédség honlapján számoltak be, hogy a kampány elindulása óta immár több mint kétezren csatlakoztak a honvédséghez, megerősítve hazánk védelmi képességeit. Azok, akik eddig nem jelentkeztek, de elhivatottságot éreznek szülőföldjük védelme iránt, továbbra is jelentkezhetnek a Magyar Honvédség karrieroldalán, az iranyasereg.hu oldalon, vagy a toborzóirodákban.
Fotó: Hüvösi Csaba / Forrás: Nool
Ezért csatlakozott a honvédség kötelékéhez
A 10 hetes kiképzések folyamatosak országszerte, így Nógrád vármegyében is. A közelmúltban például a Központi Alapkiképzési és Lövész Alapozó Felkészítést több tucat jelentkező kezdte meg a nógrádi illetékességű MH Krause Lajos 3. Területvédelmi Ezred vitéz Széplaki János 25. Területvédelmi Zászlóaljnál. A kiképzés résztvevői között Varsányi Réka honvéd is felsorakozik napról napra. A területvédelmi tartalékos elárulta, hogy miért csatlakozott a honvédség kötelékéhez, illetve, hogy milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott eddig.
– Mikor és hogyan találkozott először a területvédelmi tartalékos rendszerrel?
– Még a Covid–19 járvány idején futottam össze a tartalékos képzés lehetőségével, különböző médiafelületeken folyamatosan lehetett róla hallani. Már akkor megfordult a fejemben, hogy jelentkezem, de végül úgy ítéltem meg, hogy még nem vagyok elég felkészült. Ez egyfelől a fizikális erőnlétemre is igaz volt, hiszen akkor 120 kilogramm voltam. Emellett pedig az életkörülményeim sem tették azt lehetővé, hogy a kiképzést vállaljam. Innen indultam.
– Mi jelentette a változást?
– Később jött egy olyan pont az életembe, amikor önmagamat kerestem. Ekkor találtam vissza a régi célkitűzéshez, ami korábban már megfogalmazódott bennem, és ami ez alkalommal új erővel motivált. Így az elhatározást már követték a tettek és jelentkeztem.
Összetartó, remek csapatot alkotnak
– Milyen érzés részt venni a kiképzéseken?
– A kiképzők felkészültek, és ez biztonságot ad. Például a kézigránát hajításnál szerintem mindenkiben van egy természetes félelem, bennem is volt, de ez a feszültség azonnal eltűnt és teljesen megnyugodtam a hozzáértésüket látva.
Jó érzés, hogy olyanoktól tanulhatunk, akik ennyire elhivatottak és felkészültek.
A társaimmal pedig mi is igyekszünk a tőlünk telhető legjobb teljesítményt nyújtani napról napra. Szerintem egy összetartó, remek csapatot alkotunk.
– Rendszeresen feltűnt a médiában, illetve a közelmúltban egy tehetségkutatóban is. Ez a közismertség gyakorol valamilyen hatást a mindennapjaira, amelyeket egyenruhában tölt?
– Lényegében nem. Úgy gondolom, hogy a viselkedésemtől függ elsősorban az, hogy a többiek hogyan viszonyulnak hozzám, és én nem szeretnék ilyesmivel kitűnni, vagy épp feltűnést kelteni. Azt szeretném, hogy az alapján ítéljenek meg, és azért kedveljenek a többiek, aki vagyok és amit leteszek az asztalra. Természetesen, ha ezekkel a témákkal kapcsolatban kérdésük van felém, akkor válaszolok, de nem jellemző az ilyen irányú érdeklődés a társaim részéről.
– Megtalálta a honvédség kötelékében, amit keresett?
– Igen, mindenképp! Azt tapasztalom, hogy számíthatunk egymásra. Ha valaki segítségre szorul, egy pillanat alatt akár többen is mellette teremnek, és keresik a módját, hogy mit tehetnek érte. Az egész egy családra emlékeztet. Lényegében nekem épp erre volt szükségem, hogy azt érezhessem: egy közösséghez tartozok. Mindezt pedig a honvédség kötelékében meg is találtam.
