Komolytalan

Mi, magyarok haragszunk az UEFA-ra. És teljes joggal, hiszen az Európa-bajnokságon egy olyan spicliszervezet jelentése alapján büntetett, amely alapvetően abban érdekelt, hogy találjon legalább egy olyan szurkolót, akinek egy tette vagy egy szava beleütközik az európai szövetség szabályaiba, márpedig ez hatvanezer ember között nyilván nem tartozik a bravúr kategóriájába. Ráadásul az UEFA ezt a büntetést – kettő plusz egy hazai mérkőzés zárt kapus lesz majd – úgy szabta ki, hogy más stadionokban ennél súlyosabb esetek láttán a szeme sem rebbent, elég csak arra a müncheni eszementre utalni, aki a magyar himnusz alatt a pályára rohant szivárványos zászlót lobogtatni válogatott játékosaink orra előtt.

Mindez persze aligha rendíti meg az európai szövetséget, ráadásul van neki más baja elég. Aleksander Ceferin elnök nagyon bekeményített, amikor tizenkét gigaklub a tavasszal bejelentette a Szuperliga megalakulását. Még azokra is komoly pénzbüntetést rótt ki, akik belső, elsősorban szurkolói nyomásra gyorsan visszakoztak, ám mégis ő, illetve a szervezete jött ki nagy presztízsveszteséggel az ügyből. A kitartó klubok bíróságra mentek, amely kimondta: az UEFA ebből az okból senkit sem büntethet meg, nem zárhat ki sehonnan, és a már megállapított pénzügyi retorziók is semmisek.

Ami pedig az európai szövetség által kitalált pénzügyi fair playt illeti, a tehetősebb klubok úgy játsszák ki, hogy már a látszatra sem adnak.

Jó példa erre Lionel Messi és a Paris Saint-Germain ügye, hiszen a vak is látja, ennyi sztárt csak az előírások kicselezésével lehet egyszerre fizetni. A PSG levegőnek nézi az UEFA-t, ami érthető, hiszen a kemény szavak mögött puha szándékok húzódtak meg, a fair playt megsértő elit klubok közül egyet sem mert a szövetség olyan szankciókkal sújtani, amelyekkel folyamatosan fenyegette őket.

Kíváncsian várhatjuk, mire lesz képes a Mbappé–Messi–Neymar trió a PSG-ben, hiszen a neveket nézve nem példátlan, de ritkán állt össze ilyen hármas a futball történetében. Az UEFA pedig már a fizetési plafon és a luxusadó bevezetésével pótolná a megbukott pénzügyi fair playt, de ha például a PSG vagy a Manchester City vezetői bevételeknek álcázott tulajdonosi tőkével mesterségesen felpumpálják a klubjuk forgalmát, akkor nyilván a fizetési plafon mértéke is nőni fog, az alapprobléma tehát nem változik.

És most elvileg egy roppant komoly, nagy befolyású szervezet közelmúltjáról beszélünk. Csak éppen nehéz tényleg komolyan venni.