A gázsi és a munka

Több évtizede, hogy kis hazánkban amatőr ökölvívásban megszűntek a csapatbajnoki küzdelmek. Pedig egykor csarnokok teltek meg, hogy a szurkolók torkuk szakadtából biztassák a kedvenceiket. Persze ezeknek a via­daloknak is a nehéz-, majd később a szupernehézsúlyú bunyósok küzdelme adta meg a savát, borsát.

Volt egy időszak a honi bokszban, amikor nekünk is egyszerre több kiváló képességű, ezekbe a kategóriákba tartozó versenyzőnk is akadt.

Olyanok, akik a nemzetközi porondon is megállták a helyüket. Ez csak annak az apropóján jutott eszembe, hogy az elképzelések szerint a nyár derekán mintegy 200 milliárd forintnak megfelelő fontért száll majd ringbe a profi nehézsúly két királya, a brit Fury és az ugyancsak angol Joshua. Gázsijuk világrekordnak számít. És aki nyer, az lesz a királykategória úgynevezett „undisputed” világbajnoka, azaz valamennyi számottevő szervezet övének birtokosa. De nevezhetjük vitathatatlan bajnoknak is. Erre egyébként 22 éve nem volt példa. Nem csoda, hogy már most óriási az érdeklődés a májusra, júniusra tervezett Fury–Joshua-meccs iránt.

De kanyarodjunk vissza a mi nagy nehézsúlyú generációnkhoz, hiszen az is mindmáig példa nélküli, hogy három-négy egyívású ökölvívó mind ebben a súlycsoportban jó. Pedig így volt. Egy Somodi–Lévai vagy egy Somodi–Alvics összecsapásra ezrek voltak kíváncsiak. A legnagyobb sztori mégis az egykori junior Európa-bajnok, Réder József nevéhez fűződik, akik a Somodi, Alvics, Lévai éra idején már nem is bunyózott. Történt azonban, hogy a Tatabánya–Újpest csapatbajnoki éremosztó előtt a hazaiak kedvencét, Somodi Ferit eltiltották. Arra viszont számítani lehetett, hogy nagyon szoros lesz a bajnoki ezüstért zajló csata, így minden pont fontos lehet. Igen ám, de hol lehet leakasztani egy olyan ökölvívót a bányászvárosban, aki ki is mer állni a válogatott, újpesti Lévai ellen?

A bunyósok szakosztályvezetője törte, törte a fejét, míg nem eszébe jutott, hogy Réder egy helyi büfében dolgozik. Felkereste, és meggyőzte, álljon ki Lévai ellen. A legenda szerint Józsi becsavart még egy szendvicset, majd bólintott. Egyetlen igénye volt: hogy megtarthassa a munkahelyét… Hát ez a kérés köszönőviszonyban sincs a fenn emlegetett 200 milliárd forintos meccspénzzel! Igaz, Réder és Lévai összecsapása csak egy bajnoki ezüstért ment, és nem a vb-címek egyesítéséért. Viszont az is igaz, hogy két hét edzéssel a háta mögött Réder úgy elpáholta a válogatott Lévait, hogy percekig az ő nevét skandálta a sportcsarnok népe.