Leárazva

Aki csak teheti, a jövő héten jól nézze meg a Chelsea-t, mert ki tudja, mikor fordul meg legközelebb ilyen szintű csapat magyar földön.

A Mol Vidi FC azzal, hogy beverekedte magát az Európa-­liga csoportkörébe, elhozta Budapestre a PAOK Szalonikit, a BATE Boriszovot, amelyek nem tartoznak az átlagos magyar szurkoló vágyai közé, de a Chelsea az más, igazi sztárcsapat, ajándék a nap, amikor élőben és itt láthatjuk.

Ezen az oldalon a vezető anyagunkban olvashatnak az UEFA új tervéről, az Európa-liga 2-ről, azaz egy harmadik nemzetközi sorozat indításáról. Az írásban megtalálják az ötlet lényegét, amely bizonyítja, hogy

az európai szövetség végleg sutba dobta a szolidaritás elvét, esze ágában sincs az úgynevezett kicsik versenyhátrányát csökkenteni,

és egyre jobban szétszakítja a mezőnyt már-már átjárhatatlan távolságokra. Michel Platini az elnöksége idején szerette volna ezt a távolságot szűkíteni, de a kontinens klubgigászai már akkor fenyegetőztek egy szuperliga megalakításával, amelyben egymás között játszva jóval nagyobb bevételekhez juthatnának minden lehetséges forrásból. Nincs ez példa nélkül: a legjobb férfikosárlabda­csapatok a FIBA-tól függetlenül, külön szervezetet alkotva rendezik már jó ideje az Euroligát, alaposan beletenyerelve ezzel a szövetség versenyrendszerébe.

Az UEFA pedig nyilván szeretné ezt megúszni, és a harmadik sorozat életre hívásával lényegében egy merevnek ígérkező kasztrendszert alakít ki. Maradjunk a Chelsea-nél: az angol sztárcsapat számára nem nagy öröm az Európa-liga, üzletileg finoman szólva is közömbös a Mol Vidi vagy akár a PAOK Szaloniki vendégül látása ott, ahol a szurkolók a Barcelonához, a Real Madridhoz, a PSG-hez vagy a Juventushoz szoktak hozzá. Ez az egyelőre nevesincs kupa valójában konc az olyan kicsiknek, mint mi vagyunk: legyen meg a játékunk, de ne zavarjuk meg a nagyok gigaüzletét, amit ma az európai topfutball jelent.

Ehhez mi áraztuk be magunkat: a bajnokságunk a 33. helyen áll a kontinens rangsorában, és legalább a tizenötben kellene lennünk, hogy a nem bajnokként induló csapataink a jelenlegi Európa-ligában – nevezzük El 1-nek – egyáltalán elindulhassanak, nekik csak az El 2 marad négy selejtezőkörrel a főtábláig, ami bizony nagyon rosszul hangzik.

Ott pedig csak hasonszőrűekkel találkozhatnak, amelyek számottevő érdeklődést nem váltanak ki, legfeljebb szerény bevétellel kecsegtetnek. Egyedül a bajnokban reménykedhetünk, hátha eljut a BL-csoportkörébe, és elhozza nekünk mondjuk a Chelsea-t, ám a közelmúlt magyar kupaszerepléseit nézve ez inkább csak szép álom, nem pedig ­reális remény.