Mi lehet a válasz?

A Brüsszelben tervbe vett hagymázos migrációs „megoldási terv” gyakorlati látványával volt már alkalma megismerkedni több alföldi megyének és Budapest nem kevés lakójának. Továbbá az államrendet védelmező hatóságoknak, a MÁV vasutas dolgozóinak és az egészségügyi szolgálatoknak. Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megye falusi, tanyasi gazdálkodó népe láthatott már elég idegen, arrogáns átvándorlót.

Az országos nagypolitika által kívülről felkavart események híreit a központi média továbbítja szerte az országban; a társadalmi-politikai közélet hétköznapi, túlnyomó részét a magyar főváros emészti meg és dolgozza fel.

Ez a helyzet egészen másképp fest vidéken,

ahol a magyar népesség nyolctized része él és dolgozik, és amihez még hozzászámolhatjuk a Magyarország határain kívül lakó honfitársaikat is.

Érdekes lenne megtudakolni, milyen számban, helybeli arányban fogadnák szeretettel az ide küldendő migránsokat a vidéki emberek. Magam egy 700 lakosú dunántúli község bebíró lakosa vagyok, ott sokan előfizetnek a lapokra, tájékozódnak a hírekből. Szorgos, barátságos, másokat tisztelő emberek.

Talán fölösleges is volna rákérdezni, mi a véleményük a kérdésben. Ők is látták, amit láttak a tévériportokban 2015 emlékezetes, forró nyarán.

Nyugat-Európában az őslakosok már mindennap a saját bőrükön érzik azt, amiből mi csak egy kis ízelítőt kaptunk. Az ő véleményüket nem kérték ki semmiről. Pedig válaszaik nekik is lennének.