A külhoni magyarok számára továbbra is fontos a magyar identitás

A határon túli magyar közösség nemzeti identitása a XXI. század második évtizedének derekán is meghatározó, a kutatási eredmények ugyanakkor megerősítik, hogy Felvidéken előrehaladottabb az asszimiláció – mutatott rá a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) friss felmérése. Mint írták, a közösségek fennmaradásának szempontjából létfontosságú anyanyelvi iskolaválasztás a szülői döntésekben is hangsúlyos, a közép- és felsőfokú oktatásban viszont már jóval kevesebben tanulnak magyar anyanyelven. A vallási identitásról elmondható, hogy bár a válaszadók elsöprő többsége mindhárom régióban továbbra is kötődik valamelyik keresztény felekezethez, a legnépesebb csoportot a „maguk módján” vallásosak alkotják. 

Szilárd magyar identitás jellemzi a külhoni közösségeket

A tanulmány megállapította: a nemzeti identitás a nemzeti közösséghez való, nem kézzelfogható kapcsolódást jelenti, de nem pusztán a valahová tartozás értelmében nyilvánul meg, hanem a mindennapok gyakorlatában, a családi életet alakító döntésekben, például a gyermekek oktatási nyelvének megválasztásában is. A nemzeti – és a külhoni magyar közösségek esetében ahhoz szorosan kapcsolódó vallási – identitás ennek megfelelően nem pusztán elméleti kategória, hanem olyan valóság, amely a közösségek jövőképét és életerejét döntően befolyásolja. 

A KINCS hangsúlyozta: a kutatás eredményei megerősítik azt a vélekedést, hogy 

Erdélyben és különösen a Vajdaságban a válaszadók a magyar identitás továbbadásának fontosságát hangsúlyozzák első helyen, Felvidéken kiegyenlítettebb értékekkel lehet találkozni. 

Tisztelik a hagyományokat is

Ahogy az anyaországban is fontos a nemzeti identitás, úgy Erdélyben is a válaszadók 86 százaléka számára teljes mértékben vagy inkább fontos a magyar identitás továbbadása, míg a saját magyar identitásáról 82, a magyar közösséghez való tartozásról 78 százalékuk nyilatkozott hasonlóképpen. Felvidéken a magyar identitás továbbadása a válaszadók 74 százaléka, saját magyarsága háromnegyedük számára fontos, míg a magyar közösséghez tartozásról tízből hét megkérdezett vélekedett ekként. Az egyes kérdések közötti legnagyobb eltérés a Vajdaságban mutatkozik, ahol a magyar identitás továbbadása tízből több mint kilenc válaszadónak (89 százalék), a saját magyar identitása 78 százaléknak, a magyar közösséghez tartozás szintén 70 százaléknak fontos. 

Magyar a magyarral házasodik

A házasságok többségében a házastárs is magyar nemzetiségű. Mindhárom vizsgált régióban a házasságban élő válaszadók túlnyomó többségének házastársa szintén magyar nemzetiségű: a Vajdaságban a megkérdezettek 94, Erdélyben 94 százaléka nyilatkozott úgy, hogy házastársával megegyezik a nemzetisége. Ebből a szempontból az asszimiláció által fokozottan érintett Felvidéken találkozhatunk valamennyivel alacsonyabb értékkel, de a házas válaszadók 86 százalékának itt is sajátjával egyező nemzetiségű a házastársa. 

Arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy a közös nemzetiség mennyire fontos feltétele a jó házasságnak. Erdélyben és Felvidéken a válaszadók mintegy fele (45 és 48 százaléka) állítja, hogy a közös nemzetiségi hovatartozás inkább vagy teljes mértékben fontos a jó házassághoz, a Vajdaságban harmaduk (32 százalék) vélekedik ugyanígy.