A húsleves nem hiányozhat a vasárnapi asztalról

A konyhában, vasárnap délelőtt írom ezeket a sorokat. Mögöttem, a tűzhelyen éppen a vasárnapi menü fogásai rotyognak. Történetesen húsleves is készül. Az illata az egész házat bejárja, és visszarepít a gyerekkoromba. 

Húsleves, töltött káposzta, rántott hús

Emlékszem, régen a hét utolsó napján sokszor került húsleves az asztalra. Rendszerint utána rántott hús következett. Krumplipürével és uborkasalátával. A családi összejöveteleken, nagyobb ünnepek alkalmával mindig ezeket készítették. Persze a töltött káposzta sem maradt ki a sorból. Nem is kellett gondolkozni azon, hogy mit főzzenek. Természetesen nem a boltban szerezték be a hozzávalókat sem. Mindenkinek kapirgált tyúk az udvarban. Vidéken legalábbis egészen biztosan. A baromfi legyilkolását követőn forró vízbe mártották az áldozatot, úgy könnyebben le tudták vetkőztetni szerencsétlent. A darabolást követően már mehetett is a fazékba. A kertből frissen kiásott répa, fehérrépa, burgonya társaságában. 

Még arra is jól emlékszem, hogy a falusi lakodalmakba pénteken vitték az ajándékot. A pálinkák, házi sütemények mellett egy-két tyúkot is elkaptak a baromfiudvarban. A meghívott rokonok órákig vágták, bontották, főzték a szárnyasokat. Igaz azok között némelyik már olyan öreg volt, hogy a csontról nem lehetett lefejteni a húst. 

Ma már nem kapirgál tyúk az udvarban, így bolti hús kerül a fazékba. Ezzel kell beérnünk, de a házi húsleves ízét sosem felejtem. Közben megfőtt az ebéd, jó étvágyat...