Orbán Viktor: Magyarország igényt tart az önálló külpolitikára

A kormányfő a tanácskozást lezáró előadásában azt mondta: a nagyhatalmi státuszú országok, amelyeknek megvan a kellő katonai, gazdasági erejük, anélkül is ki tudják vívni a tiszteletet, hogy arra külön figyelmeztetni kellene partnereiket.

– közölte.

Hozzátette: ez nehéz feladat, mert „relatív erőfölényünk alacsony”, ugyanakkor nem maradt más választása egy ilyen ambíciójú és méretű országnak, mint hogy a tartására, a markáns és karakán kiállására hagyatkozzon, „arra az ösztönre, hogy nehéz helyzetben nem megfutamodik, nem rejtőszínt vesz fel, nem beügyeskedi magát, hanem vállalja a konfliktust”.

Azt javasolta: ne engedjenek azoknak a „szirénhangoknak”, amelyek a jólnevelt külpolitikai viselkedésre próbálják leckéztetni Magyarországot.

Arra is kitért: amikor Magyarország történelme során időként képes volt szuverén és önálló külpolitikát folytatni, az mindig miniszterelnök-központú külpolitika volt.

Azoknak az országoknak, amelyeket a történelem arra ítél, hogy maguk elé ambíciózusabb célt tűzzenek ki, mint ami méretükből vagy gazdasági erejükből következne, szorosan kell fogniuk a „külpolitika gyeplőjét”, ami a magyar alkotmányos rendszerben azt jelenti, „jó, hogy ha a miniszterelnök fogja” – mondta.

Az ez ellen szóló érveket az előző kormányzat szellemesen meg is tudta fogalmazni: „merjünk kicsik lenni” – idézte fel.

A legjobbnak azt nevezte, ha Magyarország nem valamelyik másik hatalom legjobb tanítványa akar lenni, hanem önmaga mestere.

A radikális álláspontot taktikai szempontból azért nevezte szükségesnek, hogy legyen miből engedni. Ennek az álláspontnak a stratégiai oldaláról azt mondta, a radikális a magyar nyelvben azt jelenti, hogy gyökeres, azaz valaminek a lényegét megragadó álláspontot kell képviselni.

Példaként kiemelte, hogy a magyarok nem vitatkoznak azon, milyen mechanizmussal kellene elosztani és integrálni a migránsokat, mert ezek technikai, nem lényegi kérdések. A lényegi kérdés egy magyar számára az, vajon jó dolog-e egyáltalán a migráció, miközben a nyugatiak vitái sosem mennek el idáig.

Az a körülmény, hogy mi képesek vagyunk nemcsak lényegretörően elmondani az álláspontunkat, de aztán intellektuálisan és politikai értelemben is megvédeni, sőt aztán is harcolni érte, egyfajta védjeggyé válik, tulajdonképpen ez a „magyar soft power”. Ennek segítségével tudunk koalícióra lépni azokkal, akik nem tudják ugyanazt mondani, mint mi, de a céljaink egybeesnek azzal, amiről mi beszélünk – tette hozzá.

Elterjedt vélekedés, hogy a radikális lényeglátás nem presztízshez, hanem elszigeteltséghez vezet, ez a gondolat azonban nem találkozik a tapasztalataival – hangsúlyozta, hozzátéve: évszázados távlatban nem volt olyan aktív és kiterjedt a magyar külpolitika, mint az elmúlt években.

Intenzív nyugati kapcsolatrendszer, „dübörgő keleti és déli nyitás”, gyorsaság, akcióképesség, kereskedés, beruházások és konnektivitás, ezt hozza magával mindez, és nem elszigeteltséget – közölte.

Úgy fogalmazott: a nemzetiérdek-alapú külpolitika legfontosabb feladata, hogy minden helyzetben definiálja, mi a nemzeti érdek, és ennek alapján cselekedjen. Az ilyen külpolitika rendelkezik szellemi tartalommal, magában hordoz elveket és értékeket is, de folyamatos rugalmas alkalmazkodásra kényszeríti alkalmazóját – foglalta össze.

Kijelentette: a kiterjedt, minden irányban nyitott kapcsolatrendszer, az okosan felhasznált „soft power” eszközök arzenáljában hisz, ebben rejlik a magyar külpolitika igazi ereje, és ebben az intellektuális feladatban számít leginkább az MKI segítségére.

Az MKI-ről mint különleges szellemi osztagról beszélt, amely a jövőben a Miniszterelnöki Kabinetirodán és a kormányfő politikai igazgatóján keresztül segíti a kormány és a miniszterelnök munkáját.