A felvidéki magyarság sorsán múlik a szlovák-magyar viszony

„A Duna nem elválasztja, hanem összeköti a magyar és a szlovák nemzetet” – Orbán Viktor miniszterelnök ezekkel a szavakkal adta át csütörtökön az új komáromi Duna-hidat. Szó szerint és jelképesen is hosszú út vezetett idáig, hiszen a magyar-szlovák kapcsolatok korántsem voltak mindig ilyen jók.

„Kimondva-kimondatlanul, de a két ország viszonyára mindig is rányomta a bélyegét a felvidéki magyarság sorsa. Márpedig a rendszerváltást követően a magyar közösség helyzete kifejezetten rosszul alakult, Vladimir Mečiar kormánya konkrétan fenyegetést látott a magyarokban” – tekintett vissza a kétoldalú kapcsolatok alakulására a Magyar Nemzet megkeresésére Matyi Tamás.

A XXI. Század Intézet kutatója egyik elemzésében felidézte, hogy akkoriban kifejezetten magyarellenes politika jellemezte a pozsonyi vezetést. Ennek példája volt az 1995-ben elfogadott nyelvtörvény, amely megtiltotta a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát, megnehezítve ezzel az oktatást és ügyintézést a magyarlakta területeken, de az egész kommunikációt is ez a hangnem jellemezte. Enyhülést 1998-tól Mikuláš Dzurinda kabinetje hozott, amely többek között módosította a nyelvtörvényt, kiterjesztette a kisebbségi jogokat, és látványos gesztusként ekkor nyitotta meg kapuit a Selye János Egyetem is. Robert Fico 2006-os hatalomra kerülésével azonban újabb bizonytalan időszak következett, kormányzása alatt helyet kapott a koalícióban a szélsőjobboldali, magyarellenes kirohanásairól ismert Ján Slota is. Ebben az időszakban olyan incidensek mérgezték a kapcsolatokat, mint hogy:

„Fordulatot az hozott, hogy 2010-ban ismét megválasztották Orbán Viktort, aki komoly stratégiai és gazdasági partnerség kiépítésére törekedett Robert Ficóval, ami a felvidéki magyarság helyzetére is pozitív hatással volt”

– folytatta az értékelést Matyi Tamás.

A szakember rámutatott, hogy szlovák részről mégis az idén hatalomra került Igor Matovič ütött meg eddig teljesen más hangnemet. Az elemzéséből azért kiderült, hogy az új szlovák miniszterelnök sem volt mindig ennyire magyarbarát, politikai pályafutásának elején például több, a felvidéki magyarságot negatívan érintő törvényt is megszavazott. Aktívan közreműködött 2011-ben abban is, hogy a magyar nyelvhasználati küszöböt 20 százalékról a kért 10 százalék helyett csak 15 százalékra csökkentsék, valamit felszólalt a Selye János Egyetem működése ellen.

Az idei választások előtti kampányban aztán fordult a kocka, nyíltan a szlovákiai magyarságot támogató üzeneteket fogalmazott meg. Megígérte például a déli régiók felzárkóztatását, a sokat bírált kettős állampolgárságot tiltó törvény újravizsgálását. Számításai bejöttek, a szlovákiai magyarok jelentős része őt támogatta a voksoláson.

Trianon 100. évfordulóján aztán olyat tett, amelyet még egyetlen vezető sem Szlovákia csaknem 30 éves történetében: bocsánatot kért a magyaroktól az őket ért sérelmekért.

A pozsonyi várban rendezett fogadáson békejobbot nyújtott száz szlovákiai magyar közéleti személyiségnek is. Igaz, a gesztus ellenére ez a találkozó valamelyest visszafelé sült el: a fogadásra a Magyar Közösség Pártja egy memorandummal érkezett, amit a kormányfő úgy értékelt, mintha „beleköptek volna a feléjük nyújtott kézbe”.

„Most már ott tartunk, a két ország kapcsolata jobb, mint valaha. Ezzel együtt pedig látványosan elkezdett javulni a felvidéki magyarság helyzete, még akkor is ha az idei választásokon nem sikerült bekerülniük a parlamentbe” – méltatta az elért eredményeket Matyi Tamás. A szakember emlékeztetett, a gazdasági dimenzióval eddig sem volt gond, a kétoldalú kereskedelmi termékforgalom meghaladta a 10 milliárd eurót, Szlovákia már eddig is Magyarország egyik fő kereskedelmi partnere volt. „Ez pedig csak tovább bővülhet a most átadott komáromi híddal” – mutatott rá.

A szakértő kiemelte még a két ország viszonyának rendezésében a Visegrádi Négyek szerepét. „Az együttműködés megítélése Szlovákiában is nagyon jó. Pontosan látják azt, hogy önmagában Szlovákia kicsi az Európai Unióban vagy a világpolitika porondján. Összefogva viszont sokkal jobb eredményeket tudnak elérni”– fogalmazott, példaként említve az illegális bevándorlás, vagy az uniós költségvetés témáit.

Bármennyit is javult a helyzet, azért a kapcsolatok még persze messze vannak a tökéletestől. „Szlovák oldalon megoldásra vár még a Beneš-dekrétumok ügye vagy a kettős állampolgárságot tiltó törvény” – sorolta a legégetőbb vitás ügyeket Matyi Tamás. A szakértő mindenesetre bizakodó, szerinte mindkét fél elkötelezett a problémák orvoslásában. Pozitív fejleményként említette még, hogy a politikai változásokat a társadalmi hozzáállás is követi.

Példaként említette, hogy az első Fico-kormány idején kétségtelenül tapasztalható volt az országban egy magyarellenes hangulat, amely konkrét incidensekben is tetten érhető volt, mára ennek szinte nyoma sincs. „A »magyar kártyát« még mindig ki tudják játszani a szlovák politikusok, de ez egyre kevésbé jellemző. Úgy tűnik, hogy a szlovák fél ma már sokkal inkább partnert, mint sem fenyegetést lát a felvidéki magyarságban” – összegzett Matyi Tamás.

Borítókép: Magyar és szlovák népviseletbe öltözött segítők az új komáromi Duna-híd (Monostori híd) avatásán 2020. szeptember 17-én.