Novemberi tavasz

Furán áll rajtam a kabát. Az ősz végéhez képest még meglehetősen melengetnek a napsugarak, szinte átsütnek az ember öltözékén. Ha siketek, még izzadok is, mint egy ló az ügetőn. Legszívesebben levenném gyorsan magamról a felöltőt, és a hónom alá kapva, vígan, fütyörészve indulnék meg a Palóc-liget felé, hogy gyermekkorom egyik kedvenc szórakozásának hódolva fejest ugorjak a terebélyes avarkupac kellős közepébe.

Ezt azonban sajnos, nem tehetem. Egyrészt a mindennapos abderai civil bringázás során nem illendő a kabáttal a hónom alatt tekerni, lévén a rend őrei sem igazán díjazzák az egykezes kormányzást. Másfelől milyen osztatlan elismerésben részesülnék a ligetben sétáló fiatalok részéről, ha őszülő halántékú, meglett férfiként örömittasan hempergőznék a lehullott falevelekben – talán azonnal át is irányítanának a város túlsó szélén található közintézmény hátsó fertályán lévő épület egyik kórtermébe. Ami tudvalevőleg a zavart személyiségűek gyógykezelését szolgálja.

Így aztán nem marad más, mint az őszinte gyönyörködés ebben a novemberi varázslatos tavaszvégben, boldogan szippantva be a levegőt, megköszönve a természet e kivételes ajándékát. Ahogyan a meteorológiai jelentéseket fürkészi az ember, aggódva azon is, hogy éjszakára mikor kell magasabb fokozatra kapcsolni fűtést, úgy tűnik, nem tart már sokáig az évszakhoz képest kellemesnek tekinthető időjárás. Szerdától erős lehűlést ígér a meteorológus. Biztosan úgy is lesz, egyelőre az sem jelent vigaszt, hogy tévedtek már nagyobbat is...