Százhuszonöt éve született a francia irodalom egyik legkülönlegesebb alakja

A normandiai Tinchebrayben látta meg a napvilágot, ahol apja boltos volt. Már egészen fiatalon verseket írt, de érdeklődése végül az orvostudomány, elsősorban a pszichiátria felé fordult, be is iratkozott az orvosi egyetemre, de diplomát soha nem szerzett. Ebben az időben ismerte meg Freud munkásságát, főként a tudatalattira és az álommunkára vonatkozó elméletek keltették fel érdeklődését.

Bécsben személyesen is találkozott az osztrák pszichiáterrel, aki mély benyomást tett rá. Az első világháború idején katonai kórházak idegosztályán teljesített szolgálatot, maga is végzett kisebb pszichoanalitikai kísérleteket. Itt ismerkedett meg Jacques Vachéval, az abszurd dráma atyjának tartott Alfred Jarry fogadott fiával, akinek rebellis, antiszociális, minden hivatalos művészi tradíciót megvető magatartása nagy hatással volt rá. Vaché 24 évesen kábítószer-túladagolásban meghalt, Bretonhoz írott, úgynevezett front-leveleit 1919-ben adták ki Breton előszavával.

Ez a barátság, a háború utáni csömör és kilátástalanság vezette el Bretont a dadaista mozgalomhoz, és az úgynevezett párizsi dadaista csoport tagja lett, amelynek Tristan Tzara volt hangadója. A mindent lerombolni akaró, mindent tagadó magatartás egy idő után eltávolította a mozgalomtól, ekkor dolgozta ki a fennálló, a hivatalos művészi és társadalmi hagyományokkal szembeni lázadás pozitív módszerét, amely a szürrealista irányzat kialakulásához vezetett.

1919-ben Louis Aragonnal és Philippe Soupault-val megalakították a Littérature című folyóiratot. Az év május-júniusában született Soupault és Breton Mágneses mezők című közös alkotása, az automatikus írásmód első példája, amely egy évvel később jelent meg könyvként. Breton ezt az időpontot tekintette a szürrealizmus születésének, évfordulóit is ennek alapján ünnepelte.

1924-ben kiadta a Revue surrealiste-ot, és ebben publikálta a szürrealizmus lényegi vonásait és módszerét meghatározó A szürrealizmus kiáltványa című írását.

A manifesztum szerint a szürrealizmus „tisztán lélektani automatizmus, mellyel a gondolat valódi működését akarjuk kifejezni, ...függetlenül minden értelmi ellenőrzéstől és minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől”. Ugyanakkor új életfelfogás, új világlátás is,

melynek módszere az önműködő írás, az álom és ébrenlét senkiföldjén, a tudat ellenőrzése alól kicsúszott mondatok, váratlan szókapcsolatok rögzítése és elemzése.

Breton szépírói munkái, mint a Nadja című regény, a Közlekedő edények című esszé és az Őrült szerelem című verseskötet a legtisztább példái mindannak, amit elméletíróként a szürrealizmusról megfogalmazott.

A szürrealista mozgalom óhatatlanul közel került a politikához, 1927 és 1935 között Breton is a Francia Kommunista Párt tagja volt, noha függetlenségét és különvéleményét mindig hangoztatta. 1929-es második szürrealista kiáltványában politikai nézeteit, a szürrealizmus filozófiáját foglalta össze. A sztálini módszerek azonban eltávolították a párttól, csak Trockijjal való barátsága és munkakapcsolata maradt meg, akivel annak mexikói száműzetése idején, 1938-ban létrehozták a Független Forradalmi Művészet Szövetségét.

Franciaország német megszállása után jobbnak látta elhagyni az országot, az Egyesült Államokba távozott. Itteni tartózkodása alatt New Yorkban folytatta szürrealista kutatásait, 1942-ben a Yale Egyetemen szürrealista bemutatót rendezett, és újabb szürrealista kiáltványt bocsátott ki. Figyelme egyre inkább az okkultizmus, az ezotéria, a mágia, a középkori misztikusok munkái felé fordult. 1946-ban visszatért Párizsba, ahol az új szürrealista nemzedék első számú guruja, szellemi vezetője lett, és több folyóiratot is alapított. 1948-ban Poemes (Versek) címmel gyűjteményes kötete jelent meg, majd 1957-ben kiadta a L'art magique (Mágikus művészet) című könyvét, nézeteinek végső összefoglalását.

1959-ben Spanyolországba utazott, ahol a szürrealizmus megszületésének negyvenedik évfordulójára impozáns kiállítást rendezett, a tárlaton többek között Salvador Dalí és Joan Miró képei is helyet kaptak. 1965-ben jelent meg utolsó munkája, a Szürrealizmus és festészet című gyűjteményes tanulmánykötete.

Párizsban halt meg 1966. szeptember 28-án. Sírja a Batignolles-i temetőben található. Halála után harmadik felesége, Elisa Breton közbenjárására a francia kormány támogatásával a Rue Fontaine 42. szám alatti lakása művészeti kutatóközpont lett.