Több a vendég a megyei mozikban

A szűkebb hazánkban jelenleg is működő két filmszínház egyike, a balassagyarmati Madách mozi vezetője, Rigó Zoltán elmondta: rögös út vezetett addig, amíg növelni tudták a közönséget.

Ahhoz, hogy talpon tudjanak maradni a kisebb vidéki mozik, folyamatosan bővíteniük kell a szolgáltatásaikat. Rigó Zoltán, a balassagyarmati Madách mozi vezetője elmondta: ők már évekkel ezelőtt megnyitottak egy pizzériát és egy gyorsétkezdét is a moziban és a büfé nélkül sem tudnának elegendő pénzt kitermelni. A belépőre sok költség rakódik, a jegyár minden 100 forintjából 30 marad az üzemeltetőnél, abból kell kifizetni a béreket, a rezsit és a fejlesztéseket. Folyamatosan szerveznek koncerteket a nagyteremben, de hasonló helyzetben van a megyeszékhely is, ahol rendszeresen van diszkó az Apolló moziban. 2017-ben mind a két vetítőteremben kicserélték a székeket, megnövelték a sorok közötti távolságot, és átépítették a termeket.

– 1992 óta vezetem a Madách Mozit, első bérlőként – mesélte a több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakember.

A rendszerváltást követően a városi mozik önkormányzati tulajdonba kerültek, azok pedig bérbe adták őket az üzemeltetőknek. A moziüzemi vállalatok romjain alakult kft.-k vitték tehát tovább a vidéki filmvetítést. Harminc évvel ezelőtt a megye összes városában működtek nagyobb filmszínházak, sőt Bánkon a nyári időszakban egy szabadtéri mozi is várta a film szerelmeseit. A pásztói mozi kevéssel a rendszerváltás után meg is szűnt, a szécsényi és a rétsági a kétezres évek elejéig bírta. A megyében két mozinak sikerült talpon maradnia, a salgótarjáni és a balassagyarmati jelenleg is működik.

– Amikor elkezdtem üzemeltetni a Madách mozit, volt egy 330 fős nagytermünk és egy 54 fős kamaratermünk – folytatta a múltidézést Rigó Zoltán. – A szinte folyamatosan telt házas előadások mellett nagy volt az érdeklődés a különböző filmklubokra is. 1993-ban több mint 120 ezer jegyet váltottak az akkor húszezer lelket számláló Balassagyarmaton egy év alatt. Ez azt jelentette, hogy egy főre évente hat mozilátogatás jutott. Ezzel a város az első helyet vívta ki magának az országban, Szeged a második volt a sorban mögöttünk, évi három és fél egy főre jutó mozilátogatással büszkélkedett, Budapest a harmadik helyen állt két és fél jeggyel. Ennyit az akkori vidéki mozizásról...! Aztán jött a multiplexkorszak a kilencvenes évek végén. Minden nagyobb városban építettek multiplex mozikat, a fővárosban többet is. Ennek következtében elkezdődött a zuhanás, ami 2010-ig tartott. Hiába alakítottunk ki egy harmadik vetítőtermet is 84 ülőhellyel, a mélyponton évi 18 ezer látogatónk volt csupán.

Hozzátette: miután a világban elterjedtek a digitális projektorok, az addigi rossz helyzet csak tovább romlott. Egy ilyen berendezés ára húszmillió forint körül mozgott, így nem nehéz kitalálni, hogy megint a kis mozik jártak pórul.

– Mi csak a két kisebb teremben tudtuk megoldani a digitális vetítést, a nagytermünket pedig fokozatosan átalakítottuk koncertteremmé, zenés rendezvényeket tartunk benne. Néhány éve aztán változott a helyzet, ismét elkezdett nőni az érdeklődés az intézményes filmvetítés iránt – mutatott rá a szakember: – A digitalizációnak köszönhetően minden filmet le tudunk játszani a premiertől kezdődően és érdeklődéstől függően addig tudjuk vetíteni, amíg igény van rá, ezáltal sokkal rugalmasabbakká váltunk. Mostanság már évről évre szépen nő a látogatottságunk: 2016-ban 34 ezer, 2017-ben 38 ezer, 2018-ban 44 ezer nézőnk volt.

A közönséget elsősorban a 20–40 évesek alkotják, a legnépszerűbbek a családi mozifilmek. A látogatók harmada a Felvidékről érkezik, ugyanis az Ipoly túlsó partján legközelebb Losoncon és Besztercebányán tudnak filmet nézni, jóval drágábban. Az iskolákból is egyre gyakrabban jönnek csoportok filmvetítésre. Ez reményt ad a még szebb jövőre.