Gazdálkodással gyarapítják a nógrádi erdők kincseit

A részletekről Zám Zalánnal, a 202-es számú Nógrád-Cserháti Vadgazdálkodási Tájegység fővadászával beszélgettünk, egy, a Kazár, Vizslás és Salgótarján határában gazdálkodó Kohász Vadásztársaságnál tartott szakmai beszélgetés után. A Heves megyei származású, de már másfél éve a megyében dolgozó fiatal szakember azzal kezdte: a március 1-től február utolsó napjáig tartó vadászév értékelését és az előző év gazdálkodásának eredményeit érdemes összefoglalni, hiszen csak ezek ismeretében tervezhető a jövő.

A dám az utolsó jégkorszak előtt élt a mai Magyarország területén, a jégtakaró elől Anatóliába szorult vissza. Pannóniába már a rómaiak betelepítették, így ez a vadfaj őshonosnak számít, mivel Kárpát-medencei jelenléte meghaladja az ezer évet. Nógrád megyébe a dámot az 1980-as évek elején telepítették be, különösen a Zagyva-völgy két oldalán, Bátonyterenye térségében alakult ki szép és erős állomány, az itt elejtett bikák trófeáinak jelentős része érmesnek bizonyul a bírálatokon. A faj nyugat felé gyorsan terjeszkedik. A dámszarvas territoriális viselkedésének köszönhetően, megfelelő nyugalom biztosításával, szigorú gazdálkodási szabályok betartásával – a magyar erdők királyaként emlegetett gímszarvas mellett – a nógrádi erdők hercege lehet a jövőben.

– Napjainkban a vadgazdálkodókat a vaddisznóállományban károkat okozó, kelet felől érkező járvány, az afrikai sertéspestis foglalkoztatja leginkább. A vadásztársadalom legjobb igyekezete ellenére sem fékezhető meg a betegség, főleg a vaddisznók természetes vándorlása miatt. A kór már Nógrád határán is megjelent, miatta a vaddisznó-vadásztatásból származó jövedelem kieshet. Ennek megfelelően kell tervezni a gazdálkodást is.

Arra a kérdésre, hogy mi lehet a jövő útja, Zam Zalán lapunknak elmondta: a Kohász Vadásztársaság tagságának is a megyeszerte mindinkább teret hódító dámszarvasról, a vele való szakszerű gazdálkodásról adott tájékoztatást. Ez a vadfaj ugyanis a jövő vadgazdálkodásának kulcsa lehet.

– A társaság vezetősége, Czecze László elnök és Gregán Zoltán vadászmester kért fel, hogy a szakmai tapasztalataimat osszam meg a tagsággal. Én több mint tíz évig Pest megyében, a híres pusztavacsi dámállomány kezelőjeként dolgoztam, itt szereztem a szakmai tapasztalataimat.

Zám Zalán hozzátette: a dámszarvas a Kohász Vadásztársaság területén is megtalálta a számára alkalmas élőhelyet, az állomány szépen gyarapszik, de tudni kell vele gazdálkodni. Ez nem egyszerű feladat, hiszen neves szakemberek szerint is a dám a legnehezebben bírálható vadfaj.

– Korosztályonkénti bontásban a dámborjak selejtezésétől a golyóérett, kapitális dámbikák elejthetőségének szakmai fogásain át folytattuk a szakmai diskurzust – mondta a tájegységi fővadász. – Számos hullajtott agancsot kézbe fogva és mustrálva ütközött elméletet és tapasztalat. A társaság területén a 2018–19-es vadászati évben elejtett dámbikák trófeáit is láthattuk, át is beszéltük a jellemzőket.

Kifejtette: nincs egyetlen olyan, meghatározó bírálati jegy sem, ami biztos támpontot ad a vadásztató számára, hogy az adott példány lőhető-e.

– Több apró jegy fedezhető fel egy dámlapáton, amelynek összessége adja a biztos és szakszerű bírálati képet az elejthetőségről. Állományunk gondos ismerete mellett a párzáskori viselkedésforma és a trófea összhatása együtt alakítja ki a bírálati rutint.

Zám Zalán hozzátette: a vadgazdálkodási ágazat szépsége ott kezdődik, hogy a helyes ivari- és korosztályi eloszlás megteremtése mellett, a takarmányozást is biztosítva meg kell történnie a tudatos szelekciónak is. Kelet-Nógrád dámállományának genetikája jó, minősége közepes, ahogyan a fővadász fogalmazott: benne van a potenciál. A dámgazdálkodásra a Kohász Vadásztársaság számára adott a lehetőség, a tanulás igényének pedig mindig élnie kell!