Bozó Andrea volt a Zenthe Szalon hagyományos sorozatának minapi vendége

A diskurzus előtti estén Heltai Jenő A tündérlaki lányok című előadásával Orosházán szerepeltek, másnap pedig Heinrich von Kleist Az eltört korsóját készültek színpadra vinni egymás után kétszer itt helyben a Zenthe Ferenc Színház ifjúsági bérletsorozatában. S e sok utazással járó, fárasztó – de a hivatással együtt járó – feladatokon kívül további, mintegy tucatnyi produkcióban jegyzik Bozó Andrea nevét, minthogy úgynevezett szabadúszó színművész. S ez azóta van így, amióta 2010-ben – tíz esztendőt követően – Egerből, a Gárdonyi Géza Színházból eltávozván Budapestre költöztek. Nagyon szép évtizedet hagytak maguk mögött, a társulat úgy működött mint egy nagy család, a színészek többek voltak a színház épületében, egymás között, mint otthon szeretteik körében.

Mint az est folyamán látható volt, filmbejátszások is igazolták: az elmúlt öt esztendő során Bozó Andrea a Zenthe Ferenc Színház társulatában játszott, illetve játszik A testőrben, a Kegyencben, a Hazatérésben, A képzelt betegben, a Kakuk Marciban, A tündérlaki lányokban, az Augusztus Oklahomában, a Függöny fel, avagy még egyszer hátulról, Az eltört korsó és Az ördög című produkciókban.

Imponáló, eltérő karaktereket feltételező lista, különösen, hogy mindegyik darabban emlékezetes sikert aratott, az előadások egyik meghatározó személyisége volt.

Ehhez képest nagy változást jelentett a szabadúszó életmód, amely kevesebb kötöttséggel, de egyszersmind jóval több kérdőjellel, bizonytalansági tényezővel is együtt járt. Ebben az új életszakaszban kapta Bozó Andrea a felkérést Molnár Ferenc A testőr című darabjában a Színésznő csábosan vonzó, ábrándos, Chopin-barát alakjának megformálására. S miért nem próbálta volna meg, hogy milyen egy alakulóban lévő vidéki színtársulat küldetésszerű munkájában részt venni, s újra azokon a deszkákon fellépni, ahol az egriekkel többször is megfordult és mindig a salgótarjáni közönség színházszeretetével szembesült.

S, hogy nem csalódott, azt a következő kilenc darabban vállalt és alakított – jobbára fő – szerepe is bizonyítja. Valamennyi figura izgalmas kihívást jelentett számára, mint ahogyan rögtön megtetszett neki az az eltökélt szándék, meggyőződéses hit is, ahogyan a helyiek belevágtak a színházépítés folyamatába. S az első pillanattól kezdve bizalmat, szeretetet érzett maga körül, ami a Zenthe-díjjal együtt nyilvánvalóan erősítette a kötődését. Ráadásul kiváló kollégákkal – a vendégek közül például Kaszás Gergővel, Koltai Róberttel, Mikó Istvánnal, Vándor Évával – jó rendezőkkel dolgozhatott itt, akik sorából külön is kiemelte a salgótarjáni születésű, még egyetemista Tarnóczi Jakabot, aki Az eltört korsót rendezte. A fiatalembert őstehetségnek tartja, s nagy jövőt jósol neki e nem könnyű pályán.

A beszélgetés során szó esett Bozó Andrea a Zenthe Ferenc Színházon kívüli életéről is. Egyebek között arról, hogy szerepelt, illetve szerepel Székely Csaba erdélyi író Bányavakság, Bányavirág és Bányavíz című trilógiájában. Sőt, ez utóbbiban – ami Salgótarjánban is látható volt – nyújtott alakításáért 2014-ben a színikritikusok díját kapta, mint legjobbnak ítélt női mellékszereplő. S olyan furcsa eset is előfordult vele, hogy beugrott az egyik epizódba, s egy napon két társulatban, két rendezői koncepciónak kellett megfelelnie. Aztán mesélt humoros esetekről is. Példának okáért arról, amikor a hitelesség kedvéért – víz helyett – igazi, méregerős pálinkát kellett inniuk, úgy hogy előzőleg nem tudták. Mi sem természetesebb, hogy más, a színházon kívüli műfajok is szóba kerültek. Ugyanis Bozó Andrea mostanság rendszeres szereplője a Rádiókabarénak és fontos szerepet kapott a Tóth János című televíziós sorozatban is, ami képernyő jelentette publicitás révén országos ismertséget jelentett számára és alakítása népszerűnek bizonyult, sokat tetszését nyerte el. Nem lehetett kikerülni a jóga témakörét sem, merthogy a színésznő Indiában is járván olyannyira beleásta magát ennek művelésébe, hogy már tanítja is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Annak idején – ahhoz képest, hogy zárkózott gyermek volt – igencsak meglepte családját, környezetét, amikor bejelentette, hogy színésznő lesz. Úgy érzi: jól döntött, hivatásának tartja. Hisz a színház erejében, fontosnak véli, hogy a színpadon olyan gondolatok, igazságok hangozzanak el, amelyekre szükségük van az embereknek.