Elhunyt Szabó Géza, az SBTC egykori legendája

Szabó Géza 1935. június 28-án született Abasárott. Villámgyors jobbszélsőként tűnt fel szülőfaluja csapatában, majd az Egri Tanárképző Főiskola elvégzése után Szécsényben, a St. Petőfiben, az SKSE-ben és az SBTC NB I-es tartalékcsapatában rúgta a labdát. Eközben a szakmunkásképzőben két olimpiai bajnokunkat, Básti Istvánt és Kocsis Lajost is tanította.

27 évesen abbahagyta a játékot, mert tréneri pálya vonzotta, szakedzői képesítést szerzett a Testnevelési Főiskolán. Edzői pályáját 1963-ban kezdte a St. Sportiskolában, majd 1970 tavaszától három és fél éven át az SBTC pályaedzőjeként ért el sikereket.

A csúcsra jutott az SBTC

A Stécé ekkor Moór Ede és Szabó Géza közös munkálkodása révén jutott fel a csúcsra. A fekete–fehér csapat az 1970/71-es NB I-es idényben a hetedik helyével a vidék legjobbja lett, majd az 1971/72-es évadban a bronzéremig jutott, és az UEFA Kupában is letette névjegyét az AEK Athén ellen. 

A sikerek titkáról a mester korábban elmondta:
„A Nógrádi Szénbányák révén biztos bázis állt a csapat mögött. Az SBTC életében szerencsésen találkozott egy kiemelkedő játékosgárda és egy olyan edzői páros, akik egymást a lehető legjobban kiegészítve, egy emberként áhították a sikert, és hajlandóak is voltak megdolgozni érte. Azt hiszem, megelőztük a korunkat, hiszen akkor még nem volt divat az a kemény fizikai felkészítés, amelyet a Stécénél meghonosítottunk.”

Hát igen, szinte hírhedtté vált az egész országban, hogy Salgótarjánban ólommellényben „gyilkolják” a játékosokat. Ennek a módszernek nem más, mint Szabó Géza volt az „értelmi szerzője”.

„Nem volt ebben semmilyen boszorkányság folytatja. Az ötletet Szlovákiából „csempésztem” be, ahol a jégkorongozókat 8–10 kg-os súlymellényben edzették. A módszer Salgótarjánban is bevált, ám nem ez volt a csodaszer: a sikerekhez a labdarúgók tehetsége és Moór Ede kivételes pedagógiai, taktikai érzéke is hozzájárult.”

A DVTK-ban nagy sikereket ért el

A szép idők azonban elmúltak, új edző jött Salgótarjánba, akinek nem volt szüksége sem Szabó Gézára, sem az ólommellényeire. Ezért a mester 1973 nyarán a Diósgyőri VTK-hoz szerződött, ahol – immár vezetőedzőként – nagyszerű éveket élt át a vasgyáriakkal.

A Diósgyőr kiscsapatból élgárdává lépett elő, az NB I-ben ők is bronzérmet szereztek, kétszer is megnyerték a Magyar Kupát, és a nemzetközi porondon is emlékezetes mérkőzéseket játszottak.

Öt játékost adtak a magyar válogatottnak, kilencet az olimpiai csapatnak, Szabó Géza pedig mindkét együttesnél pályaedzőként ült a kispadon.

Nem csoda, hogy a legendás mestert az ország labdarúgó-szurkolói az év legjobb edzőjévé választották, és a Sport Érdemérmet is átvehette.

A reflektorfény azonban mulandó. Szabó Géza 1981-ben búcsúzott Diósgyőrből, és ezután már nem dolgozott az élvonalban. 1981-től az NB II-es SBTC, majd az Ózd, a Borsodi Bányász, a Recsk és újra a Stécé szakvezetője volt. Ezután a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban tanított az 1995-ös nyugdíjazásáig.

A kemény munkában hitt

Arról, hogy mi a jó foci receptje, a legendás szakvezető elmondta: „Hogy jó futball legyen, kell hozzá becsület, tisztesség, munka, anyagi háttér és tehetség, s ha mindez megvan, jó érzékkel össze kell elegyíteni. Hiszek a kemény munkában, hiszen ez vezette fel az SBTC-t és a Diósgyőrt is az NB I-es dobogóra, s juttatta ki kis vidéki csapataimat a nemzetközi porondra.”

Szabó Géza 2024. október 19-én, szombaton hunyt el Salgótarjánban. Emlékét a tanítványai, a labdarúgó-társadalom tagjai és a szurkolók is kegyelettel megőrzik.