Év tesitanára: örömkönnyek között ünnepel tanítványaival a pedagógus

– Miért a testnevelést választotta?
– A sport régi szerelem számomra, amióta az eszemet tudom, valamilyen labda pattog körülöttem. Kisgyerekkorom óta focizom, de amire lehetőségem volt, azt kipróbáltam az iskolában, vagy azon kívül. Kézilabdáztam, röplabdáztam, ping-pongoztam, még teniszeztem is. Mégis a kedvenc tantárgyam a történelem maradt. A gimnázium után ifjúságsegítést tanultam, valahogy az embereken való segítő szándék ragadott magával. Aztán ebben a szakmában nehéz volt elhelyezkedni, viszont a közösségi eseményeken mindig ragadtak rám a gyerekek, sokszor azon kaptam magam, hogy 5-10 gyerekkel sportolok, vagy játszok. Rengetegen mondták, hogy pedagógusnak kellene mennem. A sok tanács után elkezdtem gondolkozni, hogy tényleg ez lehetne az én hivatásom, aztán pedig adta magát, hogy a testnevelés és a történelem lesz a két szakom, amit azóta sem bántam meg, hiszen már öt éve Nógrádon vagyok testnevelés és történelem szakos tanár. 

– Hogyan változtak a gyerekek azóta, hogy elkezdett tanítani?
– Bár én nem olyan régóta tanítok, de ezalatt a kevés év alatt is van észrevehető változás. A gyerekek figyelmét nehezebb lekötni, kevesebb ideig figyelnek rám és mindig újabb és újabb ingerrel kell kiszolgálni őket, az eredményesebb oktatásért. Egyre gyakoribbak a közös insta-sztorik, vagy a közös berealek, amikkel közös kapcsolódási pontot alakítunk ki a diákjaimmal. 

Az Év tesitanára a Kisiskolás országos versenyen is részt vett, 27 tanítványával

– Milyen eredményeket értek el a tanítványai az országos megmérettetéseken a vezetésével?
– A legnagyobb eredmény, hogy a tavalyi évben három csapattal is képviseltük Nógrád vármegyét a Kisiskolás országos versenyen. Nem kevesebb, mint 27 diákunkkal utaztunk Debrecenbe. Kézilabdában a hetedik helyen végeztünk, labdarúgásban a 12. pozícióban zártunk, a lány atlétika csapatunk pedig a 15. lett. Jelenleg is futball és atlétika csapatunk a pécsi országos megmérettetésen versenyez a legjobb helyezés elérése érdekében.

– Mely sportágak állnak közel a szívéhez?
– Az abszolút kedvenc a labdarúgás, jelenleg is aktívan futballozom a Nógrád vármegyei első osztályban, illetve edzősködöm egy U16-os és egy U19-es focicsapatnál, ahol az aktuális bajnokságban mindkét csapattal a dobogón végeztünk. Így mondhatni, második otthonom a futballpálya. Emellett a középiskolában röplabdáztam, a mai napig nyaram nagy részét a strandröplabda pályán töltöm, de ezek mellett imádom a kézilabdát és a teniszt is, illetve ha más sportra nincs lehetőségem, felveszem a futócipőm. 

– Miért szép ez a szakma?
– Ebben a szakmában a legszebb pillanat, amikor megtanítok valamit a gyerekeknek. Példaként eldob egy kézilabdát a kezdeti nehézségek hibáival, én pedig adok neki egy tanácsot, például hogy emelje feljebb a könyökét. Megfogadva tanácsom, dob egy hatalmas gólt, aztán egy elégedett mosollyal az arcán rám néz, és én boldog vagyok, hogy ebben a folyamatban részem lehetett. Vagy amikor egy vármegyei verseny döntőjében diadalmaskodunk és az örömkönnyek közt ünneplejük a győzelmet, ezek a pillanatok megfizethetetlenek. De nem is kell mindig ilyen fennkölt pillanatokat keresni, hanem csak mikor a nap végén összeszámolom, hogy a testnevelés órán az edzéseken ma 80-90 gyerek miattam sportolt, ahelyett, hogy bármi káros tevékenységet végzett volna, szívderítő felismerés. 

– Mi a véleménye a mindennapos testnevelésről?
– Szerintem ez egy nagyon jó dolog, amennyiben a technikai és személyi feltételek adottak. Szerencsére a mi iskolánkban ez nagyon jól működik, de sokszor hallom kollégáktól, hogy ez nem mindenhol megy így. 

– A tehetség, vagy a szorgalom a fontosabb, ha valaki sikeres sportoló szeretne lenni?
– Véleményem szerint a szorgalom. A tehetség kibontakozásához a szorgalom elengedhetetlen. Ha valaki tehetséges, de nem teszi bele munkát, előbb-utóbb az, aki bár nem annyira tehetséges, de mégis szorgalmas, az meg fogja előzni, jobban fog teljesíteni.