Csoda és dráma a stuttgarti éjszakában!

„Sírni csak a győztesnek szabad!” – hirdette szállóigévé nemesült mondását a legendás olimpiai bajnok úszónő, Székely Éva, és ahogy sok millióan láthattunk, a forró stuttgarti éjszakában záporesőként hullottak Csoboth Kevin könnyei.
A magyar válogatott csatára, aki idén már a poklokat is megjárta, mert gyengébb játéka miatt még klubcsapatából, az Újpestből is kimaradt, most a skótok elleni (talán) sorsdöntő Eb-csoportmérkőzés 100. perecében lőtt győztes góljával rögtön a mennybe ment!
A sikeres csata után mondta is neki a mieink csapatkapitánya, Szoboszlai Dominik: „sírj csak bátran!” És Csoboth sírt, sírt, és vele együtt könnyezett sok-sok ezer, százezer, milliónyi magyar szurkoló. 
Mert ezen a katartikus mérkőzésen vele együtt mindnyájan – a pályán játszók és mi, szurkolók is – megjártuk a poklot és a mennyet...
Az Eb-t megelőző hetekben már-már eufóriává nőtt a magyar válogatott körüli hurráoptimizmus, amit az előző időszak remek győzelmei tápláltak.
Aztán ahogy lenni szokott – a magyarok vagy lagziznak, vagy temetnek – a svájciaktól és a németektől elszenvedett vereségek sokan elvesztették a csapatba vetett hitüket.
„Talán az volt a probléma, hogy nem gondolkodtunk reálisan, és túl nagy elvárásokat raktunk magunk elé” – vetette fel még Szoboszlai is a kudarcok utáni rossz hangulatában.
Maradt azonban még egy dobásunk: a skótok elleni csata, ahol tudtuk, győzni kell mindenáron. Csak akkor még nem sejtettük, hogy milyen áron – de erről majd később.
Csakhogy a skótoknak is nyerniük kellett, és a szigetlakók azonnal ránk jöttek, s nem is tágítottak, a mieink a mérkőzés nagy részében kapujuk elé szorultak. 
Így ment ez egészen a 68. percig, amikor valami történt: Szoboszlai beadása után Gunn kapus ütközött Vargával, aki a földön maradt, hosszú ápolás után hordágyon vitték le pályáról, majd kórházba szállították.
A sajnálatos sérülés felpaprikázta a magyar csapatot, amely támadásba lendült. „Gyerünk gyerekek, csak azért is, csak Barniért is!” – látszott a pályán a magyar játékosokon, akiket szinte kicseréltek. A mieink egymás után vezették a veszélyes támadásokat – de kihagyták a helyzeteket, Csoboth kapufájánál pedig a szerencse is elpártolt tőlünk. 
„A szegény embert még az ág is húzza” – sóhajtoztunk, sopánkodtunk, amikor a megalkuvást nem ismerő magyar fiúk a 100. (!) percben is előrelendültek, és Sallai beadását a remekül érkező Csoboth a skót hálóba helyezte.
„Góóóóóól!” – szakadt fel a sok millió magyar szurkolóból a felszabadult örömujjongás. A srácok győztek, és életben maradt a továbbjutás reménye...
Igazi pürroszi győzelem volt ez, joggal mondhatja Rossi mester: még egy ilyen siker, és nem marad játékosom. Sajnos, az arccsonttörést és agyrázkódást szenvedő Vargáról ezen a tornán már lemondhatunk. Később Rossi is beismerte azt, amit már több mint egy hete mindenki látott (mi is megírtuk): Szoboszlai sérüléssel bajlódik. 
Ám azt is hozzátette: Szoboszlai nélkül nincs magyar válogatott! Tehát a csapat vezérére még kínlódva, küszködve is nagy szükség van a pályán, hisz átadásaival, pontrúgásaival és egész egyéniségével sokat lendít a játékunkon. 
Mi pedig reménykedünk abban, hogy ezt az erényét Szoboszlai az Eb-n még újabb mérkőzése(ke)n is bizonyíthatja!