Hosszú távon az NB II a célja a bátonyterenyei edzőnek

Egyre fontosabb sportággá kezd kinőni az asztalitenisz a Bátonyterenyén, így a BTC egy interjút készített a csapat edzőjével, amit most mi is megosztunk olvasóinkkal.

– Anno, hogyan került kapcsolatba az asztalitenisszel?
– Először a Bányaváros egyik betonasztalán találkoztam a ping-ponggal. Elég sok fiatal gyűlt össze, nap mint nap és naphosszat tudtunk játszani. Aztán az egyik gyermekkori barátom említette, hogy van ping-pong csapat, és mivel a focihoz 10 évesen még fiatalok voltunk, így benéztünk a Bartók Iskola tornatermébe, ahol az NBSC asztalitenisz csapata játszott. Annyira megtetszett a játék, hogy azóta is, 33 éve ezt a sportot űzöm.

– Hogy látja a sportág jelenlétét vármegyénkben?
– Sajnos nem túl fényesen látom a jövőt, nemcsak a vármegyénkben, hanem országosan is. A legfőbb probléma véleményem szerint az, hogy nagyon öregszik a játékoskeret. A mi csapatunkban például 43 évesen én vagyok a legfiatalabb. Nagyon nehéz a fiatalokat játékra csábítani és megtartani. Ennek szerintem egyik oka az lehet, hogy nagyon sok idő megtanulni, begyakorolni az alapütéseket, mozdulatsorokat; évekbe telik, hogy valaki megtanuljon jól játszani, úgy, hogy az eredményes és élvezetes legyen. Azt pedig tudjuk, hogy a mai fiataloknak a felgyorsult világunkban erre nincs ideje. Aztán általános probléma még a rendelkezésre álló tornatermek és képzett edzők hiánya is.

– Hogyan kezdődött a bátonyterenyei "korszak"?
– Már az 1950-es évek elejétől vannak feljegyzések a Nagybátonyi Bányász asztalitenisz csapatáról. 1951-től 1976-ig a megyei bajnokságban szerepelt csapatunk, aztán 1977-ben a szakosztály történetében először feljutott a csapat az NB III-ba. Innentől kezdve Kövendi József Nagybátonyba igazolásával elindult egy időszak, ahol az ő játékával és edzői munkásságával folyamatosan szerepeltünk az NB-s bajnokságokban. A csúcs a '80-as évek vége volt, amikor NB I-ben játszott a csapat. Később a bányák bezárásával új korszak kezdődött, 1992-ben megalakult a Bátonyterenye Városi Asztalitenisz Sportkör, ami azóta is valamennyi évben vagy az NB II-ben vagy pedig az NB III-ban állt asztalhoz.

– Mit érdemes tudni a csapat mindennapjairól, a versenyrendszerről?
– Tarjáni László elnök úrral már 2-3 éve közösen dolgozunk és segíti csapatunkat. Így a megválasztása után egyértelmű volt, hogy a BTC-be visszük át a csapatunkat, mint egy új szakosztály a foci mellett. A bajnokságban 4 fős csapatok versenyeznek egymással, egy mérkőzésen mindenki játszik egyéniben mindenkivel (16  mérkőzés) és 2 párost is játszunk. Így összesen 18 lejátszott meccs van, amiből legalább 10-et meg kell nyerni a győzelemhez.

– Mi a gárda célja közelebbi és hosszabb távon?
– Jelenleg az NB III Észak-Magyarország csoportjában versenyzik csapatunk. Pár éve az Észak-Magyarország "A" és "B" régiója összevonásra került, így Szécsénytől egészen Miskolcig terjed a csapatok sora, akikkel meg kell vívnunk. Jelenleg a 10 csapatos bajnokság 4. helyén állunk. Nem titkolt célunk rövid távon az, hogy az NB II-be feljussunk. Viszont ehhez - a régiók összevonása miatt erősebb bajnokság megnyeréséhez - a csapatnak legalább 1 fő erősítésre lenne szükség. Az NB II-es szintű játékosok viszont már meccspénzért játszanak, így az erősítéshez az anyagi hátteret kell megteremtsük először. Középhosszú távon pedig egy biztos NB II-es szintű csapat létrehozása lehet reális cél.